Mindig elkezdem a fogyókúrát, de bánatból abbahagyom. Mit tegyek? Lent a folytatás.

Kifogás az mindig van, de a tiéd már tényleg túlzás... "Már a legkisebb lenéző tekintet" szóval feladod a fogyókúrát, mert egy random idegen csúnyán nézett rád? De azért érzed legbelül, hogy ez nagyon szánalmas duma és valójában már alig vártad, hogy legyen mire ráfognod..?

De mi a túrót érdekel Téged, hogy mit mondanak? Oké, értem, az embert ez zavarhatja, de nem látod, milyen logikátlan a dolog? Felesleged van, Te is tudod, elhatározod, hogy lefogysz... S ha mondják, hogy kövér vagy, ez a mai tiniknél jelenthet pár kiló felesleget is... A felesleg tény, Te is tudod, miért gond, hogy mondják és főleg minek hagyod abba azt, ami ezen javíthatna? Most komolyan. Tudom, az emberi léleknek megvannak az ilyen önsorsrontásai és logikátlanságai, de muszáj túllépned rajta, mert olyan leszel, mint a kishercegben a részeges, aki azért iszik, hogy elfelejtse, hogy szégyelli magát s azért szégyelli magát, mert iszik... Ez egy ördögi kör, aminek a közepében szép lassan rombolod az egészségedet s lelkileg sem tesz jót.

Gyere el velem futni:D