Nasizás, kívánosság ellen mit tettek meg fogyókúra alatt?

Szerintem igaza van az 5. hozzászólónak... Akinek ennyi önfegyelme, akaratereje van az mit akar? Sírni lehet, hogy jajj nem tudok fogyni, dagadt vagyok, de nem tehetek róla, közben meg arra se képes, hogy visszafogja magát. :D

Egyébként első lépés: ne vedd meg a csokit.

Nekem sem otthon, sem a táskámban nincs édesség. Csak akkor jutnék édességhez, ha kimennék a boltba. Ez már egy akadály.

Az a tapasztalatom, hogy amióta édesítőt használok és édesség max két hetente nagyon kevés fér bele az életembe, így a kívánósság is elmarad.

Ami még probléma nekem is az a vendégség. Amikor ki van rakva eléd mindenféle édesség.

Ekkor szoktam vívni a gondolatharcot: ezeknek csak az íze finom, egyéb pozitív tulajdonságuk nincs. Amíg érzi a nyelvem az ízt, addig boldogságot érzek. De aztán? Aztán ez elmúlik és jön a lelkiismeret-furdalás. Ez a rossz érzés és a fizikai következmények sokkal tovább tartanak mint a pillanatnyi ízboldogság.

Próbálom a hozzáállásom erősíteni, hogy ezek többet ártanak mint használnak. Ha boldogságot akarok, akkor másban kell megtalálnom.

#12: Nagyrészt egyetértek. A vendégségben kirakott cukros izék nem is egészségesek... Nekem roppant fontos az egészség, amit nem tartok jónak, azt szinte sosem eszem s még csak nem is vágyom rá.

De lemondani a (házi, jóféle, szénhidrátszegény) édességekről... Eszemben sincs. Csak ritkítani akarom az alkalmakat, ne legyek már édességfüggő, az nem normális.

A kérdés leírásában leírt "ha eszembe jut, azt akarok enni" állapot is túl függőség és gyengeség már (bár nem mondom, hogy nem tudom megérteni, bár nekem nem csokival kapcsolatban ismerős a dolog. inkább a kedvenc gyümölcseimmel van ez, de annak is ellen tudok állni, csak megkívánom őket kicsit).