Ti tud-nátok egy anorexiás/volt anorexiás-bulimiás/más étkezési zavarokkal küzdő lánnyal (nővel) barátkozni? Esetleg fiúk, tud-nátok egy ilyen lányba szerelmes is lenni?

Hajaj, de még mennyire, hogy tudnék.

Én magam bulimiás voltam, (és egy kicsit anorexiás is) azalatt az időszak alatt is mellettem voltak a barátaim, segíteni próbáltak, amennyire hagytam. Egy biztos: sose pártoltak el mellőlem, az a néhány igaz barát aki azóta is mellettem áll, még a legpokolibb fázisaimban sem. Nélkülük valószínűleg már nem lennék itt. Még benne voltam a betegségembe, mikor megismertem a mostani páromat (már 3 éve), és mellette egyik pillanatról a másikra kijöttem belőle. Előtte a pszichológus, pszichiáter nem tudott kihúzni, csak az igaz, őszinte szeretet/szerelem, megértés, biztonságérzet.

Én magam pedig nagyon is megértem az ilyen embereket, mint amilyen én is voltam, mert más szemszögből közelítem őket , mint a kívülállók, azok akik ebbe nem voltak benne.

Van is egy ilyen barátnőm. Mindent megbeszélünk, az apró részletekig, és néha fél szavakból értjük mire gondol a másik, mert nagyon hasonlóak vagyunk, pont emiatt a bajunk miatt.

Ő is gyógyult(nak vallja magát), én is az vagyok, az egyedüli problémánk csak az, hogy könnyedén vissza tudnánk esni mindketten, ha túlzásba visszük ezt a témát. Erre vigyázunk, hogy ne mindig erről beszéljünk. Különben Ő anorexiás volt, és 33 kiló volt, ma 46 körül, de még mindig nagyon vékony és picike. 25 Éves, de minden túlzás nélkül úgy néz ki, mint egy 12 éves kislány, a teste, de az arca is. Annyira tönkre tette magát, hogy életében nem menstruált, nem lehet gyereke soha.