Egészségesen élők! Ti nem szoktatok arra gondolni, hogy milyen jó lehet a kövéreknek, mert bármit ehetnek és sportolniuk sem kell?

Nem irigylek kövér embereket :D Személy szerint nagyon szerencsés vagyok, mert nem vagyok elhízós fajta, sosem voltam elhízott, és nem is leszek. (168/52)

Kb. bármit ehetnénk nem híznék napi 2 két kilót, más meg egy kis levegőtől is hízik.

De azért próbálok odafigyelni az étkezésemre, amennyire csak lehet... gumicukikat, csipszeket és ilyeneket már nagyon régen nem ettem, nem is kívánom őket.

Üdítőket is nagyon lecsökkentettem minimális szintre. Néha málnaszörpi, és ennyi.

Meg nagyon nagyon ritkán kóla, de az is csak azért, mert a rumhoz az passzol a legjobban. :D Nah, mindegy.

Az ilyen emberek általában csak az evésben lelik örömüket, ezért nem érdekli őket, hogy hogyan fognak kinézni... És ezért sem sportolnak, mert nincsen, ami (aki) ösztönözze őket.

Csak sajnálni tudom őket, hogy nincsen elég lelki erejük ahhoz, hogy változtassanak. Túlsúlyosan már nem is egyszerű, ezért inkább megelőzni kell a bajt.. Azért nem egyik napról a másikra hízik el egy ember.

Érdekel a testem egészsége, kinézete, maximalista vagyok, és abba nagyon nem fér az bele, hogy én engedjem magam elhízni, sőt még tartsam is azt az állapotot... Nem nem.

Mindenki úgy b*ssza el az életét, ahogy akarja. Semmit sem "kell" és mindent lehet. Csak aztán a következményekkel kell számolni..

Jobbnál jobb falatnak én nem igazán nevezném a bolti mű kajákat.

Ha már nagyon akarok venni valamit vacsira, akkor mondjuk egy jó kis tk magos bagettet, olívaolajon átsütve, mozzarella sajttal és rukkola salátával... hmmm, ezt most nagyon megenném! :) Ja és szeletelt paradicsommal, lilahagymával körítve!

Jobbnál jobb falatok? Ez eléggé egyénfüggő, én pl. utálom a chipseket és a csokit, szóval nem irigylem másoktól.

Illetve a kövérek sem boldogok attól, hogy "bármit ehetnek", legtöbbjük épp a túlsúlya miatti depresszió okán "boldogítja" magát az ilyen ételekkel.

Én továbbra se értem. Hogy nincs benne "jaj, nem leszek sovány"? Bennem akkor se lesz, ha lefogyok. Mivel nem is leszek sovány, nem is akarok sovány lenni. A soványság nem szép. Karcsú és kissé izmos akarok lenni, a megfelelő domborulatokkal :) Én aztán sose fogok sírni, ha nem lesz pipaszár a combom. Tanultam anatómiát, tudom, mennyi izom leledzik arrafele, ne is legyenek vékonyak :D

S fene tudja, én nem félek, hogy elhízom. Mindig is csigatempóban híztam, de amióta életmódot váltottam, különösen nem tűnik úgy, hogy félnem kéne tőle. S minek aggódnék előre? A páromnak volt időszaka, amikor el-elindult felfelé a súlya. Akkor odafigyelt picit és lement.

kérdező én értem amit mondasz! Én is néha "irigykedem" mikor látom hogy pár ember, legyen az vékony vagy sovány, mindenféle chipsszel meg édességgel tömi meg a kosarát, én meg eszem a kis salátámat meg almámat, de akkor eszembe jut hogy mióta nem eszem olyan szemeteket, hanem egészségesen élek, mennyivel jobb lett a közérzetem meg saját magamnak is sokkal jobban tetszem mióta lefogytam! És hát őszintén ha választanom kéne hogy mit vennék x ft-ból, akkor felcsillanna a szemem és sorolnám hogy: alma, uborka, paradicsom, hal, káposzta, répa, cékla, túró (ezek a kedvenc alapanyagaim)

Amúgy szerintem azért van az hogy sóvárgunk az ilyen "szemét" kaják után, mert egy ideig (amig el nem döntöttük szabad akaratunkból hogy változtatunk) mind ilyeneket ettünk, és köztudott, hogy a mű kajákban annyi ízfokozó van, amitől az emberek függővé válnak, és ilyenkor mikor szembesülünk a kísértéssel, csak az akaratunknak köszönhetük hogy ellen állunk (mellesleg ez az akarat segít a fogyásban is) És én őszintén büszke vagyok magamra, mikor belegondolok hogy milyen erős akaratom van, míg mások folyton arra panaszkodnak, hogy nem birják és már a második nap után feladják...

Az élet szép. Fejős tehénnek tartja az embert az élelmiszer ipar, a tejipar, a gyógyszeripar, a bankok, az állam. A sorrend fel is cserélhető, tetszés szerint variálható.

Manapság azt vallom, hogy örüljön az, aki el van hízva. Így egészen nyilvánvaló, hogy gondja van az egészségével, nem lehet véka alá rejteni a dolgot. (illetve lehet... de talán mégis ez a legszembetűnőbb formája és talán)

Gondoljunk bele, mennyivel alattomosabb, ha valakinek a testsúlya normális és mégis egy, netán több krónikus betegséggel is rendelkezik már, akár igen fiatalon is. Az élete végéig lelkes kiszolgálója lesz a gyógyszeriparnak, mert azok ráfogják, hogy a gének, a szennyezett levegő, a megváltozott napfényspektrum és a társai okozzák a betegségét, de sebaj, ők kiváló gyógyszereket tudnak adni rá!

A kórképek lehetnek végtelenek... Nem akarok felsorolni, sokan tudjátok mire gondolok.

Én már nagyon örülök, hogy hízásra hajlamos vagyok, még ha életem első 23 évében pont az ellenkezőjét is gondoltam. Ha normál lett volna a testtömegem, csak az egészségi problémák lettek volna meg, nem biztos, hogy rátaláltam volna a paleóra. De szerencsére megtaláltam a megoldást a civilizációs nyavajákra és tulajdonképpen a hedonizmusomat sem kellett feladni. Sőt, még talán finomabbakat eszem, mint régen :)

'Gondoljunk bele, mennyivel alattomosabb, ha valakinek a testsúlya normális és mégis egy, netán több krónikus betegséggel is rendelkezik már, akár igen fiatalon is. Az élete végéig lelkes kiszolgálója lesz a gyógyszeriparnak,'

Nagyon egyetértek. Sosem volt bajom a súlyommal, és mégiscsak a semmiből jött a betegség...