Egészségesen élők! Ti nem szoktatok arra gondolni, hogy milyen jó lehet a kövéreknek, mert bármit ehetnek és sportolniuk sem kell?

Én is bármit ehetek, ugyanúgy, mint ő... De valószínűleg jobbakat eszem és sokaknál kevésbé vagyok kövér (azért lenne hova fogyni) :D

A reggelim elég pazar volt számomra, még csokis kókuszos kekszféle is volt benne, szénhidrátszegény :) Mézzel készült volna, ha lenne itthon, de most épp nem, na bumm :P Majd kárpótolom magam banánnal és saját termésű eperrel s annyi dióval, amennyit kellemes megennem.

Nem vonz a csipsz... :D Jó nekem.

Boltban a legjobb, végignézek komplett osztályokon, hogy ez engem nem érint... Szuper érzés :D

A mozgás más, többet kéne, csak lusta vagyok. De az jólesik, ha végre ráveszem magam.

A külsőm annyira sosem érdekelt, az egészségem fontosabb, de ezek ugye összefüggnek. Hosszú, aktív életet akarok és finoman izmos testet :) Ha már szép nem vagyok (megvan az előnye, öregedéskor nincs olyan sok vesztenivalóm, s a genetikámban a szépség hiánya mellé extrém kései öregedés és alapvetően jó egészség is járul, nekem tetszik így).

Enni még, még, még... Elég sivár. Emlősök vagyunk, eleve sokat kell ennünk, abba rengeteg élvezet fér... Minek kéne több?

Ha sokat ennék, csak megfájdulna a hasam. Nem tetszene.

Kedves Kérdező!

Én téged irigyellek, mégpedig őszintén, hogy neked ez választás kérdése, nem pedig kényszer. Annyi idős vagyok, mint te, de már alig tudok lábra állni, olyan fájdalmaim vannak. Hogy miért? Mert nagyon sok évig éltem úgy, hogy válogatás nélkül tömtem magamba a "jobbnál jobb falatokat", és hiába sportoltam, még így is többet ettem, mint amennyit lemozogtam.

És NEM azért, mert nem érdekelt az egészségem vagy a kinézetem, hanem mert egyszerűen gyenge voltam.

Nem csoda, hogy sose ment le 20 kiló alá az állandó súlyfeleslegem, így mostanra annyira tönkrementek az ízületeim, hogy az orvosok szerint már nem is lehet mit tenni -- ha szigorú diétát tartok, egészségesen élek, talán egy időre lassítani lehet a romlást, de jobb nem lesz. Kicsit deprimáló, hogy teljes hátralevő életemet fájdalomcsillapítókkal, illetve magukkal a fájdalmakkal kell majd leélnem -- hiába tudom, hogy erről csak én tehetek. (Még a fizikoterapeuták is csodálkoztak, hogy ilyen fiatalon?...)

Nem szoktam arra gondolni, mivel bár figyelek az evésre, de ha úgy van kedvem benyomok egy fél tábla csokit, de ott meg tudok állni.

És honnan veszed, hogy őt nem érdekli?

Egyáltalán nem. Sőt inkább sajnálom őket, mert TUDOM, hogy nem ehetnek meg akármit ők sem, csak ők ezt nem tudják, vagy ha mégis, akkor nem akarnak róla tudomást venni.

És kapaszkodj meg, ha egy SOVÁNY embert látok ilyen frinc-francokat összevásárolni/enni, akkor is ugyanezt gondolom.

Saját magamról egyébként azt vallom, hogy én BÁRMIT megehetek, csak nem AKÁRMIT :)

26/L, hízni vágyó :)