Én miért nem látom rendesen a 30 kiló fogyást magamon?
Szóval tavaly augusztusban 100 kiló voltam, most 70 vagyok. Nem folyamatosan adtam le ezt a 30 kilót, mert volt, hogy 2 hónapig szinte semmi változás, aztán egy hónap alatt akár 7-8 kiló is.
Nagyon sokan mondják, hogy mennyit fogytam, és ruhából is 4 mérettel kisebb kell. Szóval tudom, hogy fogytam, meg hogy látszik is, nem erről van szó.
Régen is tudtam, hogy dagadt vagyok, de akkor is az a nyár életem legjobb nyara volt, 'udvarlóim' (:DD) is voltak. Próbáltam előnyösen öltözködni, és magabiztos voltam.
Most viszont sokkal rosszabbul látom magamat. A sírógörcs kerülget, ha arra gondolok hogy jön a nyár, és el kell tenni a hosszú nadrágot, és a pulcsikat. Az utcán/suliban/akárhol mindenkit csinosabbnak látok, még a nálam kövérebbeket is. Ha a tükörbe nézek a józan ész szerint örülnöm kellene, hogy mennyivel vékonyabb vagyok, de én ezt alig látom, inkább csak azt, hogy hol van a hiba, hogy mennyire undorítóan dagadt vagyok még mindig. Ruhavásárlásnál úgy érzem, hogy semmi nem áll jól, pedig imádok vásárolni. Smink nélkül utálok az utcára kimenni, pedig nincsenek nagy bőrhibáim, pattanásaim.
Az evéssel is sokat küszködök. Az elején mozogtam, egészséges ételeket ettem, ritkán pedig nassoltam valamit. Mostanában alig eszek valamit, szerintem van, hogy az 500 kalória is alig van meg, de egy héten kb. 2 estét (szombat/vasárnap) végigzabálok.
Van/volt valaki ilyen helyzetben még? Természetesen még folytatom a fogyózást, nem arról van szó, csak szeretném én is kicsit jobban látni a változást, büszke lenni magamra...
Volt az a csaj aki nyomott a végén 25 kilót a 170 centijéhez, és még mindig kövérnek érezte magát, pedig szó szerint látszott a gerince a hasfalán át.
Az PONT így érezte magát.
MOST irány egy pszichológus, mert a tüneteid anorexia nerv-ra utalnak.
- kövérnek látod magad
- koplalsz - 500 kalória lófsz
- és természetesen hiába folytatod, NEM fogod magad szépnek látni... ha egyszer elkezdődött ez a folyamat, nem áll meg
A saját érdekedben menj szakemberhez, mielőtt nagy baj lesz.
Én 68-ról kezdtem el, sporttal, normális diétával.
Egy év alatt lementem 58-ra, tartottam, de aztán elszaladt velem a ló, alig ettem, sport-sport, mert még vékonyabb akartam lenni.
Most 45 vagyok, mensi nuku, minden bordám kiáll, és nem tudok hízni, annyira szétcsaptam a gyomrom az állandó nemevéssel.
azért lehet ez,mert régebben az esélytelenek nyugalmával szemlélted az életet,alacsony igényszinttel.
most már elkezdted összevetni magad másokkal,szép,egészséges,sportos lányokkal.
hozzájuk képest,hiába ez a nagy fogyás,még sehol sem vagy és ez frusztrál.
jah az étrend része.
az meg tipikus önbüntetés,ez a része elég erős tájékozatlanságra utal.
ez is azt mutatja,hogy nem akarod igazán ezt,mert szép és jó csajként be kellene szállnod a játszmába az összehasonlításba,amire kényelmes szörnyetegként nem lehetett sok gondod.
Hiába nem hiszed el, anorexiás kezdesz lenni - nem a kilók számítanak, hanem a gondolkodásmód.
169/58 kilósan - mikor tök sportosan, jól néztem ki - már anorexiás voltam, különben nem megyek le 47-re.
Anorexiánál kívülálló számára még nincs tünete (pl. csontsoványság), de agyban már elindul (pont, mint nálad), ezért olyan alattomos.
De te tudod, én most elmennék pszichomókushoz, nem várnám meg, míg elfogyok.
De hiába tépjük a szánkat, mert 45 kilósan sem fogod magad szépnek látni - bár akkor már tényleg ocsmányul fogsz kinézni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!