Totál nyomi, fizikailag leépült és sport-szempontból erősen problémás illetőnek milyen mozgást ajánlanátok? (kicsit hosszú lesz a kifejtés, bocsi)

Röviden: megválnék a hájamtól de halmozottan hátrányos vagyok.

Hosszabban:

Mindig csodálattal nézem/olvasom azokat az embereket, akiknek szenvedélyük a sport, lételemük a mozgás, ez a hobbijuk, stb. A gond, hogy én ennek totál ellentéte vagyok, amire rájön egy rakat fizikai probléma.

Már nagyon pici koromban (amikorra még nem is emlékszem) voltak súlyos mozgáskoordinációs zavaraim, amiket sajnos túl későn vettek észre és gyógytornára se jártam. A járásom nagyon "fura", sánta is vagyok, borzalmasan ügyetlen vagyok minden mozgással kapcsolatos dologban, szem-két koordinációm nulla, olyasmit, ami minimális egyensúlyt igényel, egyáltalán nem tudok végezni (nem tudok biciklizni de még futni sem, mert elesek). Sose derült fény rá pontosan honnan ered, valószínűleg fejlődési ziccer, nagyon sok gyerekkori frusztráció is ért emiatt, aztán felmentett lettem, mivel akárhogy próbálkoztam, nem tudtam megütni tesiből a legalapvetőbb minimumot sem, több tanár is jelezte hogy nem hajlandó velem foglalkozni, mentessenek fel.

Az úszás sem jó, mert nem bírom a klóros vizet és bőrbetegségeim is vannak, ráadásul nagyon hamar megunom (és úszás címszó alatt amolyan kutyaúszásra kell gondolni).

Ennek eredménye (is), hogy elég hájaska vagyok, izmom szinte semmi, az állóképességem és erőnlétem katasztrofális. Még állni se tudok sokáig egy helyben mert elájulok egy idő után.

Egy időben eljártam konditerembe (gondolván, hogy a bérlet árát kiperkálva csak lesz motivációm elmenni), de nagyon hamar begyulladt a bokaízületem, jó hosszan tartott, járni is alig tudtam fásliban se. (A csukló és bokaízületeim amúgy is nagyon gyakran begyulladnak). Az más kérdés, hogy nem is élveztem a dolgot, csak csináltam, mert hát kell. Amíg tudtam, utána feladtam. Az itthoni ugrabugrás tornákban is bénázok, lesérülök, és hamar elfogy a türelmem, na meg baromira nem nekem való.

A másik probléma, hogy mivel minden mozgással kapcsolatos élményem negatív és frusztrál saját bénaságom, képtelen vagyok bármilyen mozgásban legalább minimális örömet találni, nekem endorfin helyett csak elkeseredés jön és "legyen már vége" érzés.

Két kivétel van csak, az egyik a hosszú (akár tempós) séták városnézés közben (nyilván új, ismeretlen és érdekes városokban, de azért ebből nem tudok rendszert csinálni). A másik koncerteken vagy bulikban tombolás ittasan (lehet hogy itt a pia, ami a fontosabb tényező), de erre is ritkán adódik pénz és alkalom, na meg zsírleadáshoz inni nem illene, pia nélkül meg annyira nem buli a buli.

Most ott tartok, hogy gőzöm sincs, mit kezdjek magammal. Olyan mozgásforma kell ami hatékony zsírégető, ugyanakkor alkalmas vagyok rá, és talán találnék benne legalább annyi örömet, hogy ne pokoltúraként éljem meg... jelenleg a legtöbb ilyesmihez úgy állok, hogy kb. majdnemhogy szívesebben mennék egy gyökérkezelésre, mint valami sportos tevékenységre. Általában már kimozdulni itthonról is nehezemre esik, közösségi cuccok meg... inkább nem.

Az akaraterőm kaja szintjén helyén van, ha elhatározom magam, vasakarattal és bűnözgetés nélkül szigorúan be tudom tartani a korrekt, egészséges étkezést, ami már 70%-ban a siker titka, de ott az a 30% mozgás, amivel képtelen vagyok mit kezdeni. Így az eredmény ugye egy soványkább, de plöttyedt test lesz, amit hát, nem annyira szeretnék. Nem akarok fitneszmodell vagy bombaalakú lenni, nincsenek hatalmas elvárásaim, csak a hájamtól megválni, ennyi (még annyira az se zavar ha izom továbbra se sok lesz alatta) Még a zsírleszíváson is gondolkodtam de az is csak területi, nagyon rizikós és nincs pénzem rá.

Bármi ötletet, tippet szívesen fogadok, és köszönöm, hogy végigolvastad.