Jesszusom, mi van velem mi ez, mi történik velem, kivagyok teljesen? Ledugtam a torkomon a fogkefém, de nem sikerült hánynom? Lelkileg összeroppanok?

Első kettőnek köszönöm az értelmes választ.

Utolsó kettő válaszoló: Kívánom nektek, hogy csak 1 percre is éld át, amit én most átélek, és utána mond el a véleményed, hogy milyen érzés volt. Tuti, hogy nem így vélekednétek.

Én voltam a h-ülye, hogy valami kis segítséget vártam az itteni hozzászólóktól. Aki nincs benne, az nem érti, de jobb is.

Hidd el, hogy pár hónapja még én se így terveztem hogy ennyire összeroppanok egy ártatlannak induló fogyókúrában, de ez lett belőle.

Nem találom a kiutat, egyre rosszabb napról napra. Senki sem ért meg, senki sem látja, hogy mi zajlik le bennem.

Elhiszed, hogy nekem se jó mindennap úgy megfeleni mindenkinek, hogy korog a gyomrom, ájulás kerülget szédülök, fáj a fejem, kénytelen vagyok sétálva hazamenni a suliból mert nem bírok felszállni a buszra mert annyira szédülök, hogy nem látom, hogy hol a kapaszkodó? Hát nem. Képzeld, hogy egyáltalán nem jó, gyűlölöm magam amiért ezt csinálom. És képzedl egyáltalán nem öröm számomra hogy fogkefét dugok le a torkomon, és látom hogy folyik a vér a torkomból, az orromból.

Ha egyetlenegy percre is benne lennél nem így vélekednél.

Mindenkire könnyű véleményt és okosságot nyílványítani, de ha te kerülsz bele te bezzeg segítséget és elfogadást vársz a kioktatás és lehülyézés helyett igaz?

Tudom, erre azt fogod írni hogy aki h-ülye haljon meg, meg hogy nem kellett volna belesni, önkontroll stb, velem ez sose történhet meg stb.

Pár hónapja még én is így vélekedtem. Mára nem.

örülök hogy örömöt okozhattam.

Jó éjszakát misster or missis tökély.

Én csak segítséget szerettem volna kérni.

Most meg nagyon rosszul vagyok, nagyon szúr a szívem, nem bírok aludni. Esetleg valaki vmilyen altatót nem tud?