Lehet, hogy én már sohasem fogok lefogyni?

Én azt hiszem, értem, mire gondolsz.

Sok-sok akaraterő és kitartás kell, talán több is, mint amit az ember mindennap kibír. De megéri. Nekem 20 hónapos kisfiam van. Az egész napomat vele töltöm, mert nem lehet egy fél percet sem nélküle eltölteni, hiszen imádom, az ő fejlődése az első mindenek előtt. Hulla fáradt vagyok már reggel, nemhogy este! Mégis minden percet kihasználok mellette, amit tudok. Ezt úgy csinálom, hogy alvásidőben tornázok (hasizom, hátizom). Minden nap viszem levegőre, legalább 2 órára, ekkor intenzíven sétálok én is, mert sokat megyünk. Mellette sok-sok vizet iszok és elég keveset eszek. És már sokat fogytam! Pedig 30 kilót híztam a terhesség alatt, ebből kicsit több, mint másfél év alatt 20 lement, igaz a szüléssel együtt (tehát a babával együtt):-). Szóval már "csak" 10 kilóval vagyok több, mint voltam terhesség előtt, de látványos a javulás.

Úgyhogy fel a fejjel, sok erőt és kitartást!

az anyukám a születésem után depressziós lett és pánikbeteg. nem merte kitenni a lábát az utcára, attól rettegett, hogy ha vele baj történik, akkor engem ki fog felnevelni. jelenleg 18éves vagyok, felnőttem, élek-virulok, minden ami kell, de nekem személy szerint nem tett jót az agyondajkálás, világ életemben el voltam kényeztetve. bűntudatom van azért, amiért anya mindent feladott miattam, gyűlölöm, nem tartom természetesnek. ne tedd. meg kell tanulni kezelni a helyzetet, tudd, hogy a gyermeked önálló lény, nem vagytok összenőve, nem lesz semmi baj ha magaddal is törődsz egy kicsit! egy rokon, ismerős, v a párod segíthetne neked ebben, vigyázhatna a babára többet. ugyan az a személy vagy aki azelőtt voltál, ne fordulj ki magadból. remélhetőleg kis idő múlva magától fog javulni a helyzet, de ha nagyon szorongsz inkább keress egy pszichológust. a babának is az egészséges, ha JÓL érzed magad a bőrödben.

18/L