Vannak itt olyan lányok, akik koplalás-túlevéssel küzdenek?

Egyenlőre csak a koplalás résznél járok.

Régen is csak így tudtam fogyni, eddig 1x csináltam, de utána csak kb 2 kg-t híztam vissza. (Most más okból híztam nagyon sokat)

Úgy tervezem, hogyha sikerül lefogynom, utána is fogom számolni a kalóriákat és csak szakaszosan emelem meg újra az adagot, mivel ugye most éhezik a szervezetem és raktározó üzemmódban vagyok. Mellette pedig szeretnék elkezdeni sportolni. Most is mozgok naponta, de később szeretnék valami komolyabbat is csinálni.

Valószínű fogok enni sütit is, de már nem úgy mint régen, hogy addig eszem míg látom, hanem inkább csak keveset ügyelve arra, hogy ha így döntök akkor másnak a rovására teszem.

Már régen leszoktam arról, hogy egyetlen elrontott nap miatt feladjam az eddigi küzdelmemet.

A tepsi süti ismerős sztori. Nekem volt rosszabb is, egy kiló kenyér egy kocka vajjal, vagy egy fazék spagetti stb. Aztán másnap max 1 alma. Kicsit többről volt szó, mint túlzásba vinni a nassolást.

Hogyan éltem túl? Nehezen.

Mit éreztem utána? Vége a világnak. Totális kétségbeesés, félelem, fizikai fájdalom és elképesztő bűntudat. Sőt még sajnáltam is a pocim, mert elképzeltem szegény mennyire szenved.

Mára azt a szót, hogy diéta vagy fogyókúra, teljesen elfelejtettem. Nekem csak így megy. Mindent megeszek, de igyekszem figyelni arra, hogy mikor és mennyit. Mégis néha becsúszik egy túlevés. És? Ilyenkor azt mondom magamnak, hogy dejó, hogy 1 hónapig kibírtad, nem azt, hogy: úristen, elszúrtad azt az egy hónapot. A legfontosabb, hogy elnéző legyél magaddal, nem irreálisan, mert az már önbecsapás, és egy kibúvó a "jogos" zabáláshoz.

Egyébként rendszeresen sportolok, de már nem vagyok olyan vékony, mint akkor. Ez a legnehezebb. Elfogadni magad, belenézek a tükörbe és látom a vastag combom. De nem baj, ez vagyok én. Az önsajnálat nem segít. Ilyen vagyok..és egyedüli a világon, nincs még egy ilyen..bármilyen is ez. Ez az én testem, ezzel viszem véghez a feladataimat, ebben a testben szenvedek, és ebben is vagyok boldog. Inkább hálásnak kéne lennem, nem pedig mindig sajnálkoznom, hogy jajj miért pont én vagyok az, aki nem ehet meg este egy túrórudit, mert öt kiló felszalad rá. Gondolj bele, mennyi mindent vágsz a fejedhez egy nap. Csak írd le egy papírra.

Ha visszaolvasod meg fogsz lepődni. Hát hogy szeressük úgy magunkat, ha mindig bántjuk?

Amúgy meg annyi fontosabb dolog van annál, hogy kinek mekkora a segge, vagy a hasa (bocsánat..). Nézz szét a világban és fedezd fel az értékeket.

Mély együttérzéssel, és szeretettel: ÉN