Ez normális egy volt evészavarosnál? Hasonló cipőben járók válaszát is várnám!

Ezen rohadtul nehéz túlleni... Na jó, nem bíztatlak ezzel.

Amit tehetsz, hogy egyrészt beszélj a problémádról a hozzád közel állóknak, így részben megerősítést kaphatsz a környezetedtől, ami fontos. Továbbá, minden ember értékes - közhely... - de ezt fogadd el, ezzel kelj mindennap, hogy "IGEN, ÉRTÉKES VAGYOK" csak egy van belőled, és mennyi mindenkinek hiányoznál, ha egyszer nem kelnél fel. Mellesleg eleve nem a vékonyság határozza meg valakinek a szépségét. Persze, senki se hagyja el magát, de ne a vékonyság legyen a célod, és ne másokhoz hasonlítsd magad, mert olyan, mint más sohasem leszel, és hidd el másoknak is meg vannak a hibái, ugyanúgy boldogtalanságai.

Ne is vágyj más boldogságaira, teremtsd meg magadnak a saját boldogságot. Az életet élvezni kell. Csináld azt, amit szeretsz, keress új hobbikat, ismerkedjél, egyszerűen foglald ne magad, ne hagyjad, hogy belesüllyedj a depresszióba - hiszen az élet tele van új lehetőségekkel, kalandokkal, csak ki kell ezeket használni, de ha csak magaddal vagy elfoglalva, akkor nehéz lesz.

http://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58

hallgasd végig! gondolkodj el rajta! Hidd el miden jóra fordul:)! gyönyörű vagy, ezeket a rossz gondolatokat pedig le tudod győzni! mivel erős vagy! Egyszer már sikerült felállnod, nem engedheted hogy újra vissza ess! Erős vagy és ha erős vagy ilyet nem engedhetsz meg magadnak! Küzdj!:)

Ilyen sajnos van. Időről időre, normálisnak talán nem lehetne nevezni, ez az egész evésmizéria egy irtó elcseszett dolog, de megesik. Megesik, hogy hiába vagy jól, hetek vagy hónapok óta, hirtelen elkap a pánik, és akkor persze mit lehet tenni? A legkönnyebb átadni magunk a régi megszokásoknak és a legkönnyebb elhinni, hogy rosszak vagyunk vagy csak nem elég jók, és ez így akár húzódhat napokig-hetekig és lehet belőle visszaesés is.

Mondok valamit: te ennél sokkal jobb vagy. Oké?

Sokkal, de sokkal több annál, hogy holmi számok-tükrök-étkezések határozzanak meg, és ez nagy-nagy közhely, tudom, de így van. Egyszerűen nem lehet ennyi az élet. Senkinek.

Szerintem a legfontosabb: a cél. Bármi, igazán, egy kicsi dolog, amit a héten valóra váltanál, és valami, amire igazán vágysz, amiről álmodsz, amire feltennéd az életed. Kell mindkettő, egy, hogy legyen, amiért érdemes felkelni, ami motivál és amiért csinálod az adott napot fullosan, amiről hamar visszajelzést kapsz - és még egy, amiről tudod, hogy valóra válthatod, és tudod, hogy boldoggá tehet, és belátod, ezt mindenki belátja, hogy ez nem lehet a vékonyság. Nem lehet az, hogy éhezteted magad, vagy hánytatod, vagy egyszerűen csak akörül forog az energiáid többsége, hogy hogyan tedd még csontosabbá magad.

Eszméletlen sok időt elvesz, és eszméletlen sok erőt. Képzeld el, mi mindenre fordíthatnád a többit, mennyi olyan dolgot csinálhatnál, amit szeretsz és amivel nem nyomorítod meg magadat.

Nem lehetetlen megcsinálni, csak nehéz. Én tudom, mennyire, nem a levegőbe beszélek, és remélem, nem tűnik úgy, hogy csak random tanácsokat osztogatok. Ezt megéltem, mostanság is volt egy hasonló időszakom, nem is tudom, mi segített, talán egy kis idő, talán a tudatosság, hogy igen, ennél nekem sokkal fontosabb dolgaim is vannak és sokkal jobban tudom érezni magam. Akarom is, igazán.

Meg az, hogy néha nem szabad ezt komolyan venni. Nem akarok elbagatellizálni semmit, értem, érzem, miféle ez az egész helyzet, és mindennek nevezném, csak súlytalannak nem - ugyanakkor meg kell tanulni így élni. Úgy is, hogy ezek a gondolatok olykor bekúsznak a fejedbe, úgy, hogy ezekre lehet nemet is mondani, úgy, hogy nem ijedsz meg rögtön halálosan és nem érzed azt, hogy megint visszacsöppentél x idővel azelőttre. Úgy, hogy hallod a gondolatokat, és nem érzel ingerenciát az evésre, és ne adj Isten, ki is hagysz étkezéseket - és? Ha utána egy kicsikét is érzed, ezt nem így kellett volna, ha úgy fekszel le, hogy holnap ilyet direkt nem csinálsz, és változol és nem akarsz visszajutni oda, a mélypontra, akkor nem számít. A tiszta lap nem létezik, de te döntöd el, hogyan éled meg.

Hihetetlenül erős lehetsz, ebből felállni, többször felállni iszonyat nehéz, és minden tiszteletem a tiéd, hogy nem adod fel, és akarsz változtatni - ez süt a szavaidból. Szóval, nagyon kérlek, magad miatt csináld tovább. Képzeld el, hol lennél evészavar/ex-evészavar nélkül. Képzeld el, hol leszel evésmizéria nélkül pár hónap múlva, pár év múlva. Koncentrálj a céljaidra, és ha nem pocsékolod ilyen evészavar-butaságokra az erődet, akkor mindent megcsinálhatsz. Igazán.

És foglalkozz olyan dolgokkal, amit szeretsz. Amit élvezettel csinálsz, szánj magadra érdemi időt, és beszélgess erről valakivel, az számít, hihetetlen, hogy mennyit.

Remélem, tudtam segíteni akármit is.