Lefogyottak! Hogyan álltak hozzátok az emberek fogyás előtt és most?

Hát már nagyon régen volt, de ég és föld volt a különbség.

De mindenképpen megérte, már el is felejtettem milyen érzés kövérnek lenni.

Hogy a parom szavait hasznaljam: Kemeny popsi, kemeny futyi! :)

Mivel rovidebb szoknyat, szukebb farmert is fel tudok mostmar venni, igy tobb ferfinek akad meg rajtam a szeme, a barinok is gratulalnak, egyutt orulnek velem, es tenyleg tobb a sex, mert ellenalhatatlanabba valtam a parom szemeben (aki eddig is szeretett, csak most kicsit jobban ;))

Nekem a szintén túlsúlyos unokatesóm szól be állandóan amiatt, hogy alig maradt mellem.

Rohadt szarul esik, pláne, hogy egészségügyi okok miatt kellett fogynom, nem volt rajtam durva felesleg, BMI-m még épp normál volt.

Bár még csak 16 kilót adtam le és hátra van 20--30 (nem tudom mennyi akarok fogyni), de vegyesen állnak hozzám. Sokan örülnek, csodálkoznak, egyik "barátnőm" meg mindig hozzám vágja, ha nem lennél munkanélküli, akkor nem tartanál itt...

(ja, csak mert ő nem képes normálisan enni (süti-csokival) és hétvégén legalább megemelni a seggét, az nem az én hibám...)

Ja, nekem egy ismerősöm, aki rég látott, teljes kétségbeeséssel kérdezte, hogy ugye nem vagyok rákos?

Szegény tényleg azt hitte, hogy valami bajom van. :)