Bulémiába esett már bele fogyókúra alatt valaki?

A bulimia tönkreteszi a nyelőcsövet és egyértelmű, hogy miért. Ezenkívül egyáltalán nem természetes folyamata a szervezetednek a folyamatos kényszerhánytatás, ez idővel nyilván visszaüt, mint minden helytelenség, amit a testünkkel teszünk.

A bulimia inkább pszichés, mint fizikális függőség, ezért főképp agyban kell harcot nyerni a betegséggel szemben. Nyilván neked is megvolt rá az okod, amiért elkezdted, és most már csak egy áldozat vagy a többi közül, aki szabadulni szeretne.

Azt tudom, hogy minden függőségnek, rossz szokásnak és beidegződésnek különböző elhagyási módszerei lehetnek, de én személy szerint abból indulok mindig ki: jó ez nekem ? Fog-e olyan eredményt hozni, amilyent szeretnék ? Megfogom-e bánni a későbbiekben ? Ártok ezzel magamnak ? Akarom azokat a következményeket elszenvedni, amelyek következni fognak ?

Szerintem nagyon fontos, hogy ezeken a kérdéseken elgondolkozzunk bármilyen függőségben is szenvedünk. Azt gondolják sokan, hogy különbözőek vagyunk, de ez nem feltétlenül igaz. Valójában csak a betegségeink és megnyilvánulási formáink különböznek, de a problémánk eredete ugyanaz: elszakadunk a testünktől és saját magunktól, ezért már nem érzékeljük a rosszat, amit teszünk magunkkal és nem is tudunk elszakadni tőle. Valóban tudatosítani kell önmagunkban, hogy mit teszünk. Hogy milyen úton haladunk és hogy hova fogunk jutni. Elég morbidnak hangozhat, de az ember akkor ébred rá a leginkább saját hibáira, amikor a saját halálát szemléli képzeletben. Mert addig minden olyan múlónak tűnik, jelentéktelennek, esélytelennek, és azt gondoljuk, hogy idővel úgyis rendbe jönnek a dolgok maguktól, de ez nincs így.

Ha te nem teszel saját magadért, akkor előbb-utóbb senki sem fog tudni tenni. Ez az ember kétoldalú fegyvere, hogy egyrészt bármit eltud érni egyedül is, másrészt viszont ha elveszíti irányítását saját maga felett, akkor az a veszte.

Én nem írom neked azt, hogy bízzál magadban és mond el a szülőknek a problémádat, stb.- ezt a legtöbben úgysem teszik meg és az alaptalan reménykedés mit sem ér. Nem, ne magadban bízzál- bízzál abban, hogyha nem segítesz magadon, akkor azt kétségkívül nagyon megfogod bánni a jövőben és akkor már késő lesz. Mert van az a pont, amelyen túl egy adott folyamat már nem fordítható vissza. Ha valamennyire is érdekel az életed, akkor felfogod venni a harcot magadtól is és megfogod találni rá a módot, hogy legyőzzed azt.

Én is fogyókúrával kezdtem.

Aztán átment zabálásba, tornába, később hashatók, hánytatás.

Kb. 10 évig tartott.

Most 31 éves vagyok, még most is előfordul nagyon ritkán, hogy túleszem magam.

Utoljára 3 hónapja hánytattam magam, ekkor 8 hónapos terhes voltam.

Leküzdeni saját magad tudod, ha a fejedben rendet teszel.

Ezt biztos nem lehet gyógyszerekkel gyógyítani.