Van valaki aki bulimiás vagy az volt? Leírná hogy lett az?

Szervusz! 24/L

Én kálváriám 2011. decemberében indult 61 kg-osan, már előtte is kövérnek éreztem magam, a terhesség csak rá tett egy lapáttal. Amúgy is lelkizős, befelé fordulós, depressziós típus vagyok, sőt önagressziót is alkalmazok magamon, ütöm ököllel a testem. Magamat okolom mindenért ami ért, ezalatt a rossz gyermekkort, rossz szülő kapcsolatot, rossz párkapcsolatot, az életben történt negatív hatásokat értem.

Decemberben agresszíven elkezdtem hánytatni magam, bármit megettem rögtön utána próbáltam kiadni ez periódikusan váltakozott a koplalással, ez oly annyira jól ment és gyorsan, hogy januárra 55 kg-os lettem. Mindenki észre vette...elkezdtek piszkálni, hogy anorexiás vagyok. Nem ért össze a combom, kiálltak a bordáim, beesett az arcom, a szemeim karikásak lettek, sárgás lett a bőrszínem. Én ezeket észre sem vettem míg egy nap (2012. január), édesanyámat meg nem kértem, hogy szárítsa már be a hajam, sokkolóan ért amikor csimbókokba jött ki a hajam fésülés hatására (azért nem tűnt fel, mert nem szoktam-nem szeretek-fésülködni és összefogva hordom). Megijedtem.

Majd viszonylag "normális" életet éltem, egészségesen próbáltam étkezni, odafigyeltem a kalóriákra, elkezdtem számolgatni, nyáron elkezdtem kocogni (éjszaka jártam le), majd elhatalmasodott rajtam ismét a "kövérség" érzése. Koplaltam, majd ismét habzsoltam, hánytam....már ez töltötte ki a mindennapjaimat. 2012. decemberére 53 kg-ot elértem, ismét kiálltak a csontjaim, ismét mindenki észre vette. Jól éreztem magam, mindenki rám figyelt, nem bántott már többé hogy-hogy nézek ki. Tetszettem magamnak...bár a szemem alati karika nem annyira. Majd egy nap ismét falás roham jött rám, olyan nagy étvágyam lett mint még soha, mindent megettem, kipakoltam a kamrát a hűtőt a fagyasztót, a boltból is hoztam...és még mindig nem volt elég...már fájt a gyomrom, akkora lett mind egy labda...emléxem sírtam miközbe tömtem magamba...majd mikor már tényleg a lenyőcsövemben éreztem az ételt, elmentem és kiadtam magamból. Aztán ismét habzsolásos korszak jött, evés-hányás..bármelyik étkezésnél.

Megellégeltem, szörnyen éreztem magam, bűntudatom volt, utáltam magam, már egyszerűen tényleg nem tudtam mire gondolni csak az ételre, ha ettem azon gondolkodtam hol lehetne kihányni (vonat wc, pláza, iskola wc)..ha nem ettem azon merengtem, hogy lehetne kikerülni az étkezést. Szorongosás depressziót kaptam, nem mertem tömegbe menni, bárkivel érintkezni, beszélgetni, emléxem otthon feküdtem két hétig és csak a plafont bámultam és a madarak-szél hangját hallgattam, miközben szívtam a cigit...(életemben először gyújtottam rá és azóta dohányzok-január)

2013. februárjában felkerestem egy szakembert. Pszihológushoz jártam két hetente 1x, és gyógyszert is kaptam: fronton, coaxil, parogen.

Ezek hatása csak annyi volt, hogy nyugodtabb lettem, nehezebben tudtam kihányni az elfogyasztott ételt...de az az érzés ugyanúgy ott volt evés-hányás...csak már többségben volt a túlevés.

Majd áprilisban jött egy párkapcsolati-magánéleti probléma, ami padlóra tett. Koplaltam...ha ettem csak akkor ha már szédelegtem és akkor is keveset majd kihánytam. 51 kg-ra fogytam le. Pálcika lábam és karom volt, aránytalanul nagy fejem, keskeny vállam, karikás szemem, eltöredezett haj-köröm, kiálló bordák, medence csont, eltűnt a fenekem. A testemet lila foltok borítottak, az önagresszióm miatt (ököllel verem a testemet feszültség oldás céljából/kétségbeesésemben).

Nem mentem el a pszihológushoz a megbeszélt időpontban, felhívtam, hogy többet nem megyek, nem tud segíteni.

Nekem tetszett, de mindenki rám szállt-anorexiásnak neveztek-tiltakoztam-mindenki piszkált ismét, hogy egyek-elfúj a szél-hogy nézek ki stb. Én dacolva velük egyre azt hajtogattam, hogy nem vagyok az, eszek én eleget....május 10.-én dédim születésnapján megszámlálhatatlan sok kalóriát bevittem, hogy lássa a család, hogy minden rendben eszek én rendesen.

Ez volt az a pont amikor ismét eldurrant az agyam és átcsapott habzsolás üzemmódba. Azóta ez van...

Jobbulást mindenkinek! :)

23 éves vagyok és nem érzem úgy hogy különösebb lelki gondokkal küzdenék. Sokat sportolok, talán túl sokat is, amiatt mindenki azt hiszi, hogy túl sok energiám van. A valóság az, hogy az ért teszem, hogy ne gyarapodjon a súlyom, és jó alakom legyen. Ha nincs meg a szükséges mozgásmennyiségem, ingerült leszek..

Mindemellett az is igaz, hogy gondjaim vannak a étellel. Nem vagyok biztos abban hogy bulimiás vagyok-e, de megesik, hogy ha túl sokat eszem, akkor utána egy részét kihányom. Ez még a kisebbik gondom, mert viszont gyakrabban előfordul, hogy étkezés után az ételt visszakérődzöm.. És ez a legrémesebb.. Tudom, hogy undorító, de egyszerűen úgy tör rám, mint valakinek viszketne a torka, és muszáj köhögnie...

Kb 8 éve kezdődött, miután egy hányos betegség után lement rólam 5kg. Az előtt nem foglalkoztam a súlyommal, de nagyon megtetszett, hogy milyen vékony lettem és igyekeztem megtartani. Persze, ahogy növekedtem asúlyom is gyarapodott én meg kezdtem kétségbeesni. Miután láttam, hogy hiába eszem kevesebbet, eszembe jutott, hogy anno hányással milyen sokat fogytam alig egy hét alatt, így amikor elvesztettem a kontrollt magam felett egyszerűen kiadtam magamból (kb heti 4-5 alkalommal) Ez azóta tart (időnként jobban-kevésbé van jelen), és kezdetben azt hittem, hogy bármikor leszokhatok róla (értem ezalatt a hánytatást is), de valahogy mindig ugyanabba a hibába esek, és minél erősebben próbálok megszabadulni tőle, annál gyakrabban fordul elő..

Előfordult már, hogy a szüleim megérezték a hányásszagot rajtam, de úgy berezeltem, hogy egyből tagadtam mindent..

Nem tudom, kihez fordulhatnék.. A szüleim rögtön leszúrnának, a barátom ugyan megértő, de mégiscsak velem csókolózik.. Félek attól, hogy emiatt tönkre menne a kapcsolatunk..

A 2013-05-31 20:51-kor írt bejegyzés írója ismét, de már 25/L évesen.

Ugyanaz a kálvária van egy év elteltével is, ugyan úgy élek még mindig és 53kg vagyok.

Eddigi panaszaim bulímia előtt: vérszegénység, alacsony vérnyomás, pajzsmirigy alulműködés, magas koleszterin.

Bulímiásan 4 év elteltével: pánik rohamok és csontritkulás, ami nem kellemes.

Álljatok le, mert a csontritkulás huszonévesen elég gáz, és fájdalmas.