Van valaki aki bulimiás vagy az volt? Leírná hogy lett az?

Helló. Nos akkor leírom: 106kg-s voltam, gyorsan és egyszerűen leakartam fogyni, persze imádok enni:) Fogyókúráztam, meg hánytattam is közben magam, 2hónap alatt 15 kilót fogytam, majd a következő hónapban (amikor már nem fogyóztam, és nem hánytattam magam) felhíztam 114kg-re:D Évekig az volt a versenysúlyom, tavaly leadtam 35kilót, mindenféle önkínzás nélkül, istenien érzem magam:)) A bulimia tönkreteszi a gyomrot és a fogakat a gyomorsav, necsináld!

Bár én nem voltam bulimiás, de a sztori hasonló, csak én kínoztam magam... 103 kilóról 78ra lefogytam, baromi csinos voltam, aztán szépen visszajött, 148ig....

Hát igen, elhiheted mennyire kivagyok bukva... és annyira nehéz most fogyózni, mert tudom hogy nagyon sokáig fog tartani.... :(

Kedves 14:51es a fogyás titka csak annyi ,hogy nagyon akartam, csak egy kis odafigyelés kell, a többi jön magától ,minden megjegyzés amit az ismerőseidtől kapsz ujjabb erőt ad a fogyáshoz. 9hónap alatt adtam le a 35 kilót, nem koplaltam, nem ettem kenyeret , zsírosat, és hat után pedig semmit, azóta is eljárok biciklizni, sétálni és hat után nem eszem egy falatot sem. a 9hónap minden percét élveztem, minden leadott kiló egy sikerélmény, és erre bárki képes aki egy kicsit is akarja. Sokkal jobban élvezem a tükörképem mint az evést. Sok sikert az új életedhez!

Én 1 éve vagyok bulimiás... Egyszerűen fogyni akartam. Amúgy anorexiás-bulimiás vagyok felváltva. Sose voltam kövér, de mostmár 46-47 kiló vagyok 168 centivel, a combjaim nem érnek már össze szerencsre, ez mindig is zavart. Rendszeresen sportolok is. Ja és mostmár csak gyümölcsöket eszem, de azt is kihányom... Leállni meg nem tudok.

Én is az anorexia és a bulimia között vagyok valahol. Az egész tavaly kezdődött, még mielőtt ballagtam volna a sulimból. Elhatároztam (akkor 165 centi és 90 kiló voltam), hogy nyárra lefogyok. Eleinte nagyon figyeltem arra, hogy egészségesen étkezzem, de egyre kevesebbet ettem.. őrült módjára számoltam a kalóriákat, és minden számot felfelé kerekítettem, hogy így még kevesebbet egyek. Ehhez minden éjszaka tornáztam is, és szobabicikliztem, 1-2 órán keresztül. Rengeteg vizet ittam, hogy eltelítsem a gyomromat. Ha édeset kívántam, elővettm egy zacskó bolero-port, és azt "nyalogattam". Pár hét után a tanárok észrevették a változást, és mindig megdicsértek, hogy milyen jól nézek ki, és, hogy mondjam már el, hogy tudtam ennyit fogyni. Az orvosom is örült, apám is sokkal jobban figyelt rám, az utcán többen megnéztek. Könnyebben tudtam mozogni, úgy éreztem, teljesen egészséges vagyok, és jó, amit teszek magammal. Aztán még kevesebbet ettem. Állandóan rossz kedvem volt, hullott a hajam, a szemem alatt álandóan sötét karikák voltak. Egyszercsak meguntam a nem-evést, és mindent, de MINDENT felfaltam, ami a konyhában ehető volt. Csokik, kekszek, kenyér, felvágott, sajt, instant leves, kakaópor csak úgy magában, pattogatott kukorica.. végül eszembe jutott, hogy ha ezektől nem szabadulok meg valahogy, akkor vissza fogom hízni, amit eddig lefogytam. Elrohantam a wc-re, meleg vizet ittam és ledugtam az ujjam a torkomon. Amikor úgy éreztem, mindent kihánytam, és már csak az epe jött fel a torkomon, megmosakodtam, és nekiálltam tornázni. Büszke voltam magamra, amiért meg tudtam oldani a problémámat, és megnyugodtam, hogy találtam egy technikát, amivel mindenképpen ki tudom cselezni a finomságokat. Ezután megintcsak koplalós időszak jött. A szüleim hajnalban mentek dolgozni, és csak este jöttek haza, szóval bármikor mondhattam azt, hogy már ettem. "Igen, megettem a reggelimet.", "Igen, ettem a suliban.", Igen, már ebédeltem." - persze ennek a fele sem volt igaz. Reggel megittam egy kávét édesítőszerrel, a suliban mindig odaadtam valakinek a tízóraimat, itthon pedig vagy lehúztam a wc-n az ételt, vagy kiadtam az állatoknak. Amikor itthon volt valaki, akkor mindig megpróbált megetetni valamivel, de állandóan visszautasítottam. Egy idő után aztán megelégelték, és azt mondták, hogy azt csinálok, amit akarok, felőlük aztán ki is purcanhatok, nem fogja őket érdekelni. Ezen úgy megsértődtem, hogy elkezdtem enni.. de ahogy híztam egy kilót, kezdődött az egész az elejéről, csak többször volt falásrohamom, többször hánytattam magam, hashajtó teákat ittam, és már nem "titokban" tornáztam. Szinte tüntelőleg utasítottam el az ételt, utáltam, hogy mindig tömni akarnak, csak azért sem ettem. Ez kb. 2 hónap leforgása alatt történt, 22 kilót fogytam. És mondhatnám, hogy megbántam, vagy ilyesmi, de azóta nem jött vissza semmi, szóval még mindig „boldogan” élek (amíg meg nem halok a saját hülyeségem miatt). Tönkrement viszont a májam, vérszegény lettem, alacsony a vérnyomásom, és vitaminhiányom van. (Ezt úgy kell elképzelni, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok.)Még most is van, hogy napokig nem eszem, vagy meghánytatom magam. Naponta mérem a súlyom, igyekszem sokat mozogni, és nem eszem meg akármit, ha tudom, hogy nem fogom tudni kihányni. A nyelőcsövemet véresre marta a gyomorsav. Idegroncs vagyok, félek az emberektől, és utálom magam. (Most 170 cm vagyok, és 68 kg, ami még mindig nem kevés, ez alapján bátran mondhatnánk azt, hogy még fogyhatnék pár kilót.) Hááát, "röviden" ennyi, bocs, ha túl hosszúra sikerült.