Van valaki aki bulimiás vagy az volt? Leírná hogy lett az?

Szia!

Én most is az vagyok,vagy legalábbis valami hasonló. Nálam másfél éve keződött az egész. Volt rajtam némi felesleg, nem voltam elhízva, normál súlyú voltam a bmi szerint, de én akkor ráeszméltem mennyire ormótlan, és kövér vagyok. Előtte világéletemben vékonynak mondható voltam, alig tudtam hízni, de akkoriban rengeteget ettem, vagy inkább nassoltam, ezért híztam fel egy kicsit. Az ismerőseim a fejemhez vágták, hogy milyen jól megcombosodtam, meg, hogy de jól nézek ki, meg egyéb kis kedvességek. Ezek nagyon megviseltek belül, na meg akkor nem volt túl jó időszakom sem, mert a suliban sem volt minden rendben, mondhatnám, hogy kész katasztrófa helyzet volt ott. Kétségbeesettségemben a fejembe vettem, hogy márpedig igenis lefogok fogyni. 4 hónap alatt le is adtam 10 kilót,akkor már a a tanárok, mindenki mondogatták, hogy de lefogytam, aggódnak értem, ne folytassam tovább. (Ekkor a suliban már rendeződtek a dolgok.) Sokat foglalkoztatott a hánytatás gondolata, azonban akkor még nem mertem megtenni, viszont hashajtót szedtem, mivel a koplalós időszakaimat mindig nagy zabálás váltotta fel. Két hónappal azután hánytattam meg magam először. Ekkor már ettem, ettem és ettem, és napjában többször is hánytattam magam. Azóta is ez megy hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Volt, hogy heteket diétáztam, már szédültem az éhségtől, aztán megint habzsoltam, és hánytam, és ezek az időszakok váltakoznak nálam azóta is, van, hogy felszedek pár kilót, aztán leadom. Ennek a kialakulásában valószínűleg még az is nagy szerepet játszott, hogy a legjobb barátnőm a szemem láttára koplalta agyon magát,és majdnem belehalt. És ,,megfertőzött" a hülyeségeivel. A lényeg, hogy mostanra ő már jól van, és nekem is annyiból javult a helyzetem, hogy már csökkentek a mennyiségek, amiket befalok, és nincs mindig bűntudatom, viszont általában mindennap meghánytatom magam. Járok pszichológushoz, aki egy nagyon lelkiismeretes, fiatal és mindenekelőtt nagyon kedves nő, és rengeteget segít, de azért beletelik egy időbe, amíg teljesen kimászok ebből azt hiszem. De a legkritikusabb időszakom akkor is tavaly november-december körüli volt, mindenért magamat vádoltam, teljesen magamba zárkóztam, és bevallom vagdostam is magam,( nem vagyok emo, csak egyszerűen nem tudtam magam elviselni, mindenért magamat okoltam, és úgy éreztem velem nem igazán törődnek, eleget).Úgyhogy talán javulgatok már, de azért még úgy érzem pár kilóval könnyebben az életem is könnyebb lenne, mert többen, és jobban szeretnének talán. Na, ez egy kicsit hosszasra sikeredett, de nem tudtam rövidebbre.

2009-08-12 00:07 vagyok.

Még mindig nincs vége ennek a borzalomnak. Azt hiszem, soha nem is lesz. Egy év iskolapszichológussal való küszködés után elmentem pszichiáterhez is, ahol kiderült, hogy nem a bulimia az egyetlen bajom. Pedig reméltem, hogy kinövöm, de egyre rosszabb lesz :(

Remélem, a többi válaszolónak sikerült meggyógyulnia, már, ha ez lehetséges...

Kedves utolsó!

Hogy érted azt, hogy egyre rosszabb lesz? Ezt így megmondták? Megmondták, hogy nem is tudnak segíteni neked, vagy Te akarod feladni vagy miért jelented ki ezt így???:( Nagyon sajnálom, és mélyen együtt érzek veled, de remélhetőleg sikerül neked is amennyire csak lehetséges jobban lenni!

Csak arra gondoltam, hogy kiderült, borderline-os vagyok. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit nem igazán lehet meggyógyítani, csak eltompítani... Fél éve kísérleteznek rajtam mindenféle gyógyszerrel, hamarosan abbahagyják a kezelést. Nem javult semmit az állapotom. Már csak saját magamra számíthatok... Nekem viszont a körülöttem levők adnak erőt, már, ha vannak. Jelenleg egyik kapcsolatomról sem tudom eldönteni, milyen jellegű, úgy érzem, mindenki csak játszik velem. Ha lenne egy ember, aki igazán stabilan mellettem állna, jobban érezném magam. Ez a dolog már konkretizálódott is, azt hiszem, nagyon megszerettem valakit. Bárcsak ő is szeretne...

Tehát tulajdonképp miatta szeretnék meggyógyulni. Igyekszem elkerülni a hányásokat is, hogy a testem ne menjen jobban tönkre. Csak az a probléma, hogy enélkül a valaki nélkül betegnek érzem magam, és nincs erőm folytatni a küzdelmet :(