Nagyon utálom magam ahogy kinézek, de egyszerűen nincs akarat erőm, kitartásom ahhoz hogy lefogyjak, mit kezdjek, hol kezdjem hogyan tudnám lelkileg megerősíteni?

Gondold át... Mi fontosabb annál hogy lefogyj?...

Ezt először agyban kell eldönteni. Segíthet pl, ha nem mindig azt mondod, hogy na majd holnap elkezdem, na majd hétvégén elkezdem, hanem elkezded MOST.

Az első egy-két hónap lesz nehéz, nagy kitartás kell hozzá, de miután hozzászoksz és beindul a fogyás, és kapod a szebbnél szebb bókokat, az majd kellően motivál :)

Tényleg fejben dől el, de én máshogy közelíteném meg. Szerintem azért nincs hozzá akaraterőd, mert nem tudod hogy mért akarod, vagyis nem jó a cél. Csak a jó cél tud motiválni, csak amit nagyon AKARSZ, amiért képes vagy kilépni a komfortzónádból, amiért nap mint nap képes vagy küzdeni!

Vagyis szerintem azt kell jól megválasztanod, hogy miért akarsz változtatni magadon. Amíg ez a miért nem olyan erős benned, hogy lépéseket tegyél érte, addig nagyon nehéz dolgod van, és csak őrlődsz.

Vannak ennek a kifejlesztésére jó módszerek, ha segítség kell írj rám!

Gondolj bele:

-aki kövér marad annak sokkal több az esélye arra,hogy elkap betegségeket

-ha kövér vagy,nem nézel ki jól(nem folytatom,de gondolom tudod mire akarok kilyukadni)

-sokkal jobban fogod érezni magadat a bőrödben,ha lefogytál

A második jól írta: helyes és pontos célkitűzés vezet el a sikerhez.

Amúgy meg csupa önbeteljesítő dolgot mondasz, mint ahogy írod is: egyszerűen nincs akaraterőm, kitartásom ahhoz, hogy lefogyjak. Miért? Mert ezt ismételgeted állandóan. Helyettesítsd be mással ezt a gondolatot, mert az agy egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni. Mondogasd: napról napra egyre nagyobb az akaraterőm! Amit elterveztem, végigviszem! ÉN szeretem magam! (Ez utóbbi nagyon fontos. Csak akkor tudsz jót tenni magaddal, ha szereted magad.) Ha hangosan mondogatod, kiabálod, még jobb, ha reggelente meditálsz és úgy gondolsz rá, még jobb.

Nézd, fontos, hogy a gyerekekkel elég időt tölts. De ez kifogás. Számtalan 2-3 gyerekes anyuka van, aki dolgozik is, mint bárki más, és mégis sportol.

Egyetértek abban, hogy fejben dől el. Ha tényleg akarod találsz rá időt, hogy sportolj. Arról nem is beszélve, hogy lehet közösen a gyerekekkel, főleg tavasztól. Anya fut, a gyerekek meg bicikliznek melletted. Nekik is jót tesz a mozgás. Persze attól függ mennyi idősek. De azért remélem van egy férjed is, aki megteheti hogy hetente 3-4-szer vigyáz egy órácskát rájuk helyetted.

A saját tapasztalatom az, hogy csak az első néhány alkalommal nehéz rávenni magunkat a sportra. Aztán gyorsan az életünk részévé válik, én is már előre úgy tervezem mindig a napom, hogy valahova be kell férjen legalább egy óra aktív mozgás.

De sajnos ha nincs akarat erőd akkor hiába mondunk bármit, mert mindenre lesz kifogás.