Fogyókúrázók, Ti hogyan simítjátok el a konfliktust, ha egy rokon erőszakoskodik veletek?

Speciel nekem ezzel nincs gondom, mert a végsőkig képes vagyok mézesmázas hangon elutasítani mindenéle erőszakos tukmálást, de borzasztóan idegesít és felhúz. Ti hogyan kezelitek, ha éppenséggel nem lehet erősebben rászólni az illetőre?

Az én példám az anyósom... Ha nála vagyok és nincs ott a férjem, akkor állandóan azzal macerál, hogy ilyen finom sütit sütött, olyan finom csoki van, amolyan fincsi desszert meg tökömtudjami. Ha ő csinálta és nem eszek belőle akkor látványosan szomorkodik. Múltkor egy órás mosolykúrát tartott nekem arról, hogy az egészséghez hozzátartozik a sütike is, és az is kell, meg a cukor meg a liszt, és egyekmárhátnemigaz.

Na de a legjobb, hogy elkezdett faggatni, hogy nekem ezzel végülis mi a célom (168/56 vagyok), mert a soványság nem szép meg szerinte így vagyok jó. Mondtam neki, hogy nem kéremszépen, én edzek mint a güzü, szóval sovány nem leszek, ellenben tökéletes alakra törekszem amennyire csak tőlem tellik. Mire jött a válasz, hogy óóó az hülyeség, minek akarok tökéletes lenni, szinte senki nem az, időpazarlás, ott a finom sütike stb stb...

Nem értem, miért akarják sokan lehúzni az embert? Miért van az, hogy ha valaki valamiben sikeres, vagy úgy tűnik olyasmit fog elérni, ami sokaknak nem sikerül, akkor azt villámsebesen akadályozni kezdik? Miféle mentalitás ez, hogy "tökéletességre törekedni felesleges"??? :/

Amikor Titeket állnak neki valami hasonló hadjárattal zabálásra bírni, akkor hogyan tértek ki előle? Nekem az a taktikám, hogy akkor sem ennék ha tüzes vassal kényszerítenének, így előbb-utóbb megunja mindenki az unszolást, de nem tudom mit kezdenék pl. egy hisztirohammal valakitől... Tapasztalatok? Sztorizzunk, érdekel mindenki története és tapasztalata, mert szerintem ez általános probléma. :)

24/L