Fogyókúrázók, Ti hogyan simítjátok el a konfliktust, ha egy rokon erőszakoskodik veletek?

Nálunk tipikusan ez a helyzet a szüleim részéről. Mivel elváltak, külön - külön főznek, de egy fedél alatt lakunk,így a vége mindig az, hogy van egy halom kajánk, ami szó szerint ránk rohad. Ráadásul mind a kettő tukmál, apám zsírszalonnával, debrecenivel, tarhonyával, fúj, fúj...anyám pedig ilyen-olyan sütivel, tésztával, amiket NEM ESZEM MEG!!! És nem, egyszerűen nem értik...rájuk rohad a kaja, és panaszkodnak. Én meg veszem külön magamnak a tk. kenyeret, túrót, natúr joghurtot...pedig istenem, mennyivel költséghatékonyabb lenne, ha hárman nem három féle kaját vásárolnánk!! Óriási sértődések vannak állandóan. :( Nálam a kulcsmondat, hogy felnőtt ember vagyok, és el tudom dönteni, hogy mikor, mit és mennyit szeretnék enni. Pont.

25L

a falus dolog nagyon igaz, nálunk is élnek rokonok a falun, és unokaöcsém kb. 14 éves, 160 centi körül, és az anyuka és a nagymama együttesen dicsekedtek el vele, hogy már 120 kiló körül van a gyerek, mert olyan jó étvágya van.

durva, mert büszkeségnek tekintik, hogy a gyerek 3x is szed a töltött káposztából, meg hogy egy négy fős családnak való kaja már nem elég neki ebédre... a poén, hogy még az én nagymamám is elismeri, hogy ez finoman szólva beteges, de nem veszi észre, hogy velem is ugyanezt csinálja, azzal a különbséggel, hogy én 60 kiló vagyok és az a célom, hogy ne legyek olyan, mint a rokon gyerek.

másik: barátomnak milliószor mondtam már, hogy figyeljen oda rám, mert ha valaki kitesz egy tál sütit, akkor veszek egyszer az oké, de utána valamiért automatikusan úgy érzem, hogy még ennem kell, és ez nem jó. tegye el előlem, vagy valami. de szegény nagyon nem érti, miről beszélek, 185/68, és a múltkor kiszámoltam neki, napi 5000 kalóriáig meg sem áll... mondtam neki, hogy ha én a felét megeszem annak, amit ő, akkor tehénre fogok hízni egyhamar... most már úgy néz ki, kezdi felfogni, és nem próbál meggyőzni, hogy "ez a csoki nem árt, nézz rám, el vagyok hízva tőle?" :D

Ja, ja. Úr Isten! Mennyi problémátok van!

Afrikában meg éhen halnak a gyerekek...

kedves utolsó, az afrikai gyerekek étkeztetésének sorsa nem attól függ, hogy én megeszem-e a rakott krumplit vagy sem, és nem is a te kommentedtől.

ezt az érvet utálom a legjobban, mikor anyám az orrom alá dörgöli, hogy mivan, nem kell a zsírban sült szalonna? bezzeg afrikában... vannak választási lehetőségeim sz.r kaja és egészséges élelmiszerek közt, és mindegy melyiket választom, Afrikában a helyzet változatlan marad, szerintem. akkor meg hadd egyem már azt, amit szeretnék, elvégre felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni, hogy mi az, ami használ nekem és mi az, ami csak felhizlal.

ez most olyan, mintha én kényszeríteném arra bármelyik rokonomat, hogy márpedig egye meg ezt a gyümölcsös zabkását reggelire, mert Afrika, és különben is földhöz verem magam.

NEM. ez nem így megy. tiszteletben kell tartani a másik ember szokásait, amíg azokkal másoknak nem árt. én elfogadom, hogy a szüleim 100 kilóra hizlalták magukat a fincsi zsíros magyar kajákkal, ha ők nem érzik, hogy változtatni kell ezen, akkor "egészségükre" én biztosan nem fogom tudni meggyőzni őket. viszont cserébe elvárom, hogy tolerálják az én étkezési szokásaimat, elvégre van saját keresetem, hadd költsem már olyan ételre, amilyenre akarom.

Igen. Gratulálok akkor. Na pont ilyen mentalitással ilyen a világ. Nem azt mondom, hogy hizlald magad zsírosra, hanem csak nem értem, hogy mit kell ennyit hisztizni ezen.

Kurv@ sok család (itthon is) éhen döglik. Te meg itt hisztizel, mert nem akarod megenni a luxus kaját. Ha nem kell és rátok rohad, akkor tessék kimenni az utcára és odaadni egy hajléktalannak, akinek kirohad a bele az éhségtől.

S ezt csak tapasztalatból írom. Nekem a családom így tesz, ha marad kaja. Egyikünk se hisztizik semmi miatt, mert tudatosan főzünk, de ha ránk marad valami, akkor kap belőle az itteni csöves és pár szegény ismerős is.

Ennyit lehetne tenni egy jobb világért. S nem itt hisztizni, mert sütit kapsz. Jaj szegény. Megszakad a szívem!

A másik meg ahol mi lakunk ott nem ilyenek az emberek. Ott talán több kultúra van e téren. Például karácsony után is a megmaradt kaját nem dobták ki a kukába, hanem kitették szépen becsomagolva a ház elé a hajléktalanok számára. S amikor végig mentem az utcán (azaz futottam, mert sportolok minden nap) akkor láttam, hogy a hajléktalanok örömtől könnyezve eszik a luxus ételt. Nekik is volt egy szép karácsonyuk legalább.

Így kéne sok embernek gondolkoznia.