Fogyókúrázók, Ti hogyan simítjátok el a konfliktust, ha egy rokon erőszakoskodik veletek?

Hát ne tudd meg, mennyire idegesíti az átlagembert, ha a másiknak konkrét CÉLJAI vannak. Félnek tőle. Félnek, hogy esetleg ez az ember többet fog elérni mint ők. Félnek, hogy esetleg akkor magukba kellene nézni. Irigyek lesznek. Persze, hogy megpróbálnak lebeszélni. A másik meg, információ hiányában a legtöbb embernek fogalma sincs az egészséges táplálkozásról. Sokan évente egy könyvet nem olvasnak el, nem hogy az interneten tájékozódnának.

Én általában valami poénkodással ütöm el a dolgot, most nem kérek, versenydiétán vagyok, átlag embernek már ez is elég a fagyáshoz. B verzió, amikor köti az ebet a karóhoz, akkor is csak mosolyogva nézek rá, de az érvei az egyik fülemen be, a másikon ki. (Rájöttem, a butaparasztoknak értelmetlen dolog kiselőadást tartani a glikogénraktárakról, vagy a fruktózról.) Ilyenkor jön általában a burkolt zsarolás (De hát akkor minek sütöttem stb) erre szoktam mondani először, hogy adja másnak, másodszor, hogy akkor dobja ki a kukába. Én nem kértem soha senkit hogy sütit süssön amikor diétán vagyok. Ha emiatt valaki megsértődik, akkor meg vessen magára. Én nem az alapján élem az életem, hogy mit mondanak mások, mit fog szólni a falu, Bözsinéni, stb.

Nekem nagymamám és anyukám szabályszerűen hisztibe tudják magukat hergelni, ha nem eszek meg valamit otthon. De úgy, hogy mivel nagyimnak szívritmus zavara van, anya folyton azzal cseszeget, hogy én fogom a sírba vinni.

pedig semmi extra dolog nincs mögötte, annyi, hogy DIREKT megkérem legalább 5X, mikor hazautazom, hogy nagyi, miattam ne süss semmit, nem is kell nagy lakoma, elég ha bedobunk a sütőbe egy kis csirkét és rizzsel megeszem. ez neki is sokkal egyszerűbb lenne, mint fél napokat a konyhában állni.

ennek ellenére mire hazaérek pestről, mindig ott figyel a süti az asztalon és lelkendezve újságolja, hogy sütött nekem kolbászt sültkrumplival, meg csinált rántott sajtot, rakott krumplit, egyek ami jól esik. És akkor hiába mondom neki, hogy kértelek h ne főzz semmi ilyet, mert nem szoktam ilyeneket enni, pláne vacsorára, akkor kiakad és hisztirohamot kap, hogy miattam állt fél napot a konyhában, én milyen tiszteletlen vagyok, semmibe veszem a munkáját, stb...

és ugyanezt eljátssza az elutazásom napján, hogy sütött 3 féle fogást, hogy felvigyem pestre, ne éhezzek. mondom nagyi tudod, hogy nem eszem tésztát, stb... és direkt odakészíti a bőröndöm mellé a tábla csokit, hogy hátha meggondolom magam, vagy csak viccből mondogatom 3 éve hogy ne költsön ilyenekre és elviszem... aztán a hisztérikus zokogás, stb...

emiatt nagyon nem szeretek hazajárni, pedig minden más téren imádom a nagyimat és alig várom, hogy együtt legyünk, de ez kikészít, és senki ne mondja nekem, hogy egy 75 éves embert meg lehet változtatni, próbáltam szép szóval, sértődéssel, kiabálva, mindenhogy, nem lehet meggyőzni. akkor is főzi a kaját és süti a sütit...

ez a régi világrendben a luxus, a kedvesség jele.

ne erőszaknak fogd fel, illedelmesen utasítsd vissza.

Áhh, esélytelen, én már nem is próbálkozom ilyesmivel.

A párom anyukájához kb havonta megyünk, olyankor ő már hajnali öt- hattól kezdve süt- főz. Ez azt jelenti, hogy a végeredmény egyféle leves (de a tartalmasabb fajta: csülkös bableves, ilyesmi), minimum kétféle főétel szintén két- háromféle körettel, és a ráadás sütik (általában 2-3féle). Ráadásul a jó nehéz magyaros-húsos kajákról van szó, amiket én úgy alapvetően nem annyira kedvelek.

Egyszer leszúrtak, hogy miért csak nokedlit eszek meg pörköltszaftot, kell abba hús is. Fogyókúrától eltekintve sem vagyok egy nagy hús fanatikus.

De ők annyira erőszakosak, meg megsérteni sem akarom szegényt, mert egész nap azért dolgozott, h nekünk legyen ebéd, hogy ilyenkor megadom magam, és eszek mindenből.

Ráadásul ott mindenki kinéz (a párom anyukája, az ő élettársa, a párom nővére és az ő férje is, mondjuk meg is látszik rajtuk), mert szerintük amit én szeretek, az nem étel, meg nyúlkaja. Hát, ilyenkor egyszerűbb a többséghez igazodni, és akkor nincsenek gúnyos megjegyzések, meg piszkálódást

én rokonaim sem mind liberálisok. megérteniük vagy főleg elfogadni valamit néhányuknak nehéz lenne.

azért elképzelek egy ilyen fél órás "győzködést", amiben már 10 perce csak halkan motyogod, hogy "köszönöm nem" :)

áh meg kell tanulni a lelki békét a világ aktuális eseményeitől függetlenül kezelni, legyen az késelő cigó vagy atombrutálisan kedves nagymama..

Én a "közhiedelem" szerint CUKORBETEG és LISZTÉRZÉKENY vagyok. :) Innentől kezdve senki nem csesztet engem ilyen dolgokkal.

Amúgy kutya bajom sincs :D