Az anorexia tényleg egy betegség? Nem fér a fejembe ez az egész.

persze, ezt mondhatod. ki vagyok én, hogy ebbe belekössek? és ti vagytok a jövő. ezt megjegyzem, a ti döntésetek, nem kell majd panaszkodni ha rosszabb idők jönnek, vagy csak szimplán a betegségek a legyengült testetekre, Te és a hozzád hasonlók semmit nem tettek az erőért és az egészségért. én személy szerint csak nem mindent megteszek, van egy réteg aki legalább az egészségével törődik, még ha harchoz nem is ért, valamilyen szinten védtelenek, és vannak, akik egy számonra ismeretlen világban élnek, és nem zavarja őket hogy még egy szellő is megfújja őket be egy busz alá és vége, mert 40 kilós csont és bőrből állnak, ennyi elég nekik. mondjuk az ilyeneknek nem sok gyerekük lesz, erről a genetika gondoskodik. alultáplált nő nem fogamzóképes, persze ez sem zavar sokakat..

Csak a saját esetemből tudok kiindulni. Nálam a nem evés a család miatt alakult ki, hogy gyermek/pubertás koromban történt egy pár meghatározó dolog ami a tudatalattimban létrehozott egy ilyen önvédelmi mechanizmust és mentális betegséget, hogy nem akarom hogy a testem fogamzóképes legyen, nem akarok kívánatos lenni a férfiaknak (nem is vonzódom hozzájuk), nem akarok gyereket sem mert félek, hátha az ő élete is tönkremegy. Az életet utasítom el ezzel, hogy megtagadom az ételt. Persze ezt nem értheti aki "normális", de azért meg lehet próbálni csak egy kicsit beleképzelni magad milyen is lehet minden napot úgy élni meg, hogy irtózatos önutálatot és bűntudatot érzel és nem tudod miért, hogy mit tudnál tenni, túl szeretnél lenni az egészen de nem megy egyik napról a másikra. Hatalmas akarat kell hozzá, hogy kikeveredj belőle.