Életmódváltás - mennyi idő míg az edzés+diéta valóban életmód lesz?

nekem 2 hónapba telt, mire azt tudtam mondani, hogy nem kívánom a csokit, a csipszet, egyáltalán, a gyorskaját, a pizzát pedig néha.

nem kérdés, hogy mit egyek reggelire, ebédre és így tovább. havi 1x megyek gyorsétterembe, de mostanában az is ritka. csokit kb fél éve nem ettem. Ellenben az egészséges receptek nagyon bejönnek :)

a mozgással gondban vagyok viszont, mert érzem, hogy hiányzik, de ezen a héten pl. annyi zh-t írtam, hogy lelkiismeret furdalásom lett volna annyit kihagyni a tanulásból (ált. 3 óra nekem a futás mindennel együtt - átöltözés, ki a futópályára, futás, nyújtás, hazajönni, zuhany, kajálás).

Teljes mértékben személyiségtől, szocializációs beidegződésektől (az ételhez, evéshez való hozzáállás nagyja elég korán kialakul), életkortól, életviteltől és bizony ízléstől is, szerintem nem nagyon lehet egy mindenkire igaz irányadó időt megadni.

Ha rutinszerűen csinálsz valamit, akkor előbb-utóbb megszokod, de nem feltétlenül fogod megszeretni, és akár jóval később is befigyelhet egy kiégés - gondolj csak arra, amikor az ember hosszú évekig olyan melót végez, amit alapvetően gyűlöl - megszokja, elfogadja de örömtelenül, fásultan csinálja. Ha ilyen a hozzáállásod a diétához, edzéshez és az ezekkel járó tevékenységekhez, azon nem nagyon fog segíteni semmi.

A cukorról és az agyonízfokozott gyorskajáról tényleg könnyű "lejönni", a legtöbben ha pár hétig, esetleg pár hónapig teljesen mellőzik őket, akkor utána már érezhetően nem esik olyan jól, de azért vannak kivételek, és visszaszokni legtöbbször igen könnyű.

Meg ha belegondolsz, ott vannak azok, akik betegségből kifolyólag valami szigorúbb, életfogytig tartó diétához vannak kötve, ahol a "most elengedjük magunkat" alkalmaknak tényleg súlyos következményei lehetnek. Megszokják, mert nincs más választás, életmódot kell váltaniuk, de nem egy cukorbeteget, valamire allergiást vagy hasnyálmirigyproblémást ismerek, akik egész életükön át kínszenvedésként fogják fel a diétájukat.