Esténként mindig nagyon megkívánom az édességet. Hogy álljak ellen?

Ha ennyire édes szájú vagy, akkor edd meg nyugodtan a kis csokidat délelőtt, és akkor már meglesz benned a boldogító tudat, hogy ma már ettél csokit/édességet és este így már nem fogod rettenetesen kívánni.

Rám is rámjön a kívánósság, de olyankor tudom, hogy át kell vernem az agyam. Vagy iszok valami ízeset (tehát nem ásványvizet, hanem pl. tejet, gyümilevet, stb.)vagy elmegyek sétálni, és akkor már nem a csokival fog az agyam foglalkozni, hanem az utcán látottakkal:)

Egyszerűen ne edd meg, és keveset se egyél belőle.

Csak határozd el, hogy elhagyod az édességet, és kész.

Az édesség nem létszükséglet, csak élvezeti cikk, mint a cigi.

mi lenne, ha elég vitamint fogyasztanál, és akkor esetleg nem mindenféle sz.arra éheznél?

tudom, elsőre baromságnak hangzik, de olvasd el még egyszer.

Én nem szeretem a csokit, de mikor kipróbáltam a szénhidrátcsökkentett ételeket, akkor voltam úgy, hogy egyszerűen képtelen voltam leállni a csokival, 2 kocka étekezés után. Pedig jól is laktam, és mint mondtam, nem is szeretem a csokit, sőt... normál esetben meg nem enném. :)

Amikor abbahagytam a szénhidrátcsökkentést, és elkezdtem kalóriát számolni, egyik napról a másikra megszűnt a csokiehetnékem, a felbontott csoki hónapok óta a szekrényemben áll felbontva, eszembe nem jutna rájárni.

Azóta olvastam, hogy ezzel nemcsak én jártam így, volt, aki megette a szénhidrátcsökkentett ebédet, és rögtön utána rátört a farkaséhség, pedig tudta, hogy sokat evett.

Nyilván nem mindenkinél van ez így, van, aki jobban bírja, van, aki kevésbé.

Tehát a megoldás az, hogy napközben megeszel annyi szénhidrátot, amennyire a szervezetednek szüksége van.

Ezzel én is küzdök. Azt hiszem a fogyókúrám legcsodálatosabb pillanata az volt, mikor felfedeztem, hogy a cukormentes, alacsony zsírtaralmú kakaóporban milyen kevés kcal van :) Mindig azt hittem, hogy a kakaót örökre elfelejthetem.

Én most próbálom magamat kiismerni. Mindent írok amit eszem, és igyekszem úgy enni (naponta többször keveset pl.) hogy ne fordulhasson elő, hogy rámjön a kajaroham. Ha mégis rámjön, és esetleg áldozatául is esem, akkor visszanézem a kajanaplóm, és megpróbáláok rájönni, hogy mi okozta, és igyekszem az okokat kikerülni. Pl. a nap folyamán bevitt túl kevés szénhidrát, vagy ha becsúszik egy kenyér, esetleg egy kis üdítő, és beindítja az inzulin hullámzást.

Hosszútávon gondolkodom (áprilisig szeretnék megszabadulni 13 kg-tól) ezért nekem belefér, hogyha valamit iszonyatosan megkívánok, akkor megeszem, de megkeresem az okot amiért megkívántam.

Ja és én gyakran eszem este édeset. Pl. lereszelek egy almát, beszórom fahéjjal, és leöntöm joghurttal. Vagy reszelt alma + túró + kakaópor.

A napom fénypontja a reggeli kakaós zabkása.

Igyekszem megtalálni azokat az édességeket, amik nem tartalmaznak horror kalóriát, és eltelítenek, kielégítik az édesség éhségemet.

Lassan ugyan, de jönnek az eredmények úgy, hogy igazából nem szenvedek.