Mit tegyek, az anyukám szerint jó vagyok így, de én le akarok fogyni?
Sajnos dacolni csak úgy tudnék ha semmit sem ennék. Anyukám szerint ezek a normális magyar kaják: pörkölt tésztával, kirántott hús, fasírt, sok-sok zsíros husi, paprikáskrumpli, krumplistészta, ilyenek. Nem vagyunk gazdagok, de azért telne másra is, csak ő ilyeneket főz.
Mindig anyu szed nekünk, és addig nem kelhetek fel az asztaltól míg meg nem eszem amit ő gondolt. Suliban menza van, azzal nincs baj, bár néha ott is ilyen zsíros kaják vannak. :(
Most kezdtem a röpit, meg a futást, de nagyon gyorsan elfáradok, biztos azért, mert dagi vagyok. :( De nem adom fel.
Fogok beszélni a védőnővel, hátha ő tud segíteni, elmondani anyunak hogy ez így nem jó, mert én már hiába mondok neki bármit is. Azt mondja hogy nálunk ez alkati adottság, mert az ő anyukája, meg annak az anyukája is duci volt, de szerintem meg a kajáktól van.
Nekem nincs saját pénzem csak egy kevés zsebpénz, ezekből próbálok gyümit venni meg ilyenek, de ez szerintem nagyon kevés. :(
Igazából anyu gondolkodását kéne megváltoztatni, mert én csak 11 éves vagyok, még 7 évet muszály vagyok vele élni, azt tenni amit ő mond, és azt enni amit ő főz. Tudjátok: .. amíg az én kenyeremet eszed.. - addig azt eszed amit főzök és nem váltogatsz. - mindig ezt mondja.
Azért köszönöm a bíztatást mindenkinek.
Örülnék anak is ha olyanok is írnának akik ilyen idősen ducik voltak.
Köszönöm nektek.
Ó, jaj!
Ismerem az ilyen anyukákat!
Az enyém is ilyen volt, most is ilyen, csak most már felnőtt vagyok.
Szó szerint tömte belénk az ételt, azt mondta, "Megsértődök, ha nem eszel még ebből, abból, amabból."
Állandóan behozta a ropit, chipset, csokit, és etetett-etetett.
Dundi is voltam.
Nem lehetett meggyőzni arról, hogy fogynom kell, mert akkora hisztit csapott, hogy csak, na!
Ja, és engem is csúfoltak.
Nagy küzdelem árán fogytam le középiskolában.
Azóta kimondottan csinosnak mondják az alakomat, de én még mindig egy kövér kis malacnak látom magam.
Meg is szoktam lepődni, ha látok magamról egy képet, és látom, hogy milyen vékony vagyok.
Az ilyen anyukák fel sem fogják, hogy milyen kárt okoznak.
Azt hiszem, soha nem fogom elhinni magamról, hogy egy csinos lány vagyok.
Megmaradt a "dundi kislány" képe a fejemben.
Sajnos hasonló tapasztalataim vannak, mint a ma 14:32-nek.
Soha(!!!) nem voltam vékony...
Most is van rajtam még, de most 23 évesen sikerült elérnem a magasság-100= kg-ot(tudom, ez másnak rohadt túlsúly, de nekem ez is nagy szó ahhoz képest...)
Én nem vagyok soványság-párti, meg semmi, de 50-52 kg-ra jó lenne lemenned, az már korrekt, csak elég szomorú, mikor a szülő gátolja mindezt...
Későbbiekben nehezebb dolgod lesz, ezzel anyukád is tisztában lehetne.
Az előttem említettekhez hozzátenném: segíthet az is, ha ezt a problémát elmodod a háziorvosodnak, vagy a suli védőnőjének; a szülők hajlamosak jobban hallgatni egy másik felnőttre, hát még, ha az az egészségügyben dolgozik. Ráadásul egy orvos/dietetikus/védőnő sok-sok hasznos tanáccsal láthatja el anyukádat főzés, életmód, stb. terén. :)
Helyes, hogy változtatni szeretnél, de a te korodban tényleg nagyon oda kell figyelni, nehogy átess a ló másik oldalára (azaz össze-vissza fogyózni kezdj). Sok mozgás, sok folyadék, egészséges ételek fogyasztása, azaz pl minél kevesebb tészta, zsír, cukor. Ha ezeket alapvetően betartod, látványos lesz a változás. Ne akarj drasztikusan lefogyni! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!