Ez most anorexia lenne?

De te sem.

A táplálkozásszokásbeli rendellenességekhez azért én állok közelebb.

az összes rám illik az utolsóelőtti 3 pontot leszámítva. Szerintem ez nem anorexia. Én is most gőzerővel fogyok, és nem bűnözök stb, és még messze a vége. Talán kicsit tartok is ettől az anorexia-dologtól, mert most látom (hogy mindent betartok, nem zabálok félre), hogy a mániákus fogyózástól nem állhat olyan messze ez a betegség. Mert honnan tudjam, hogy mikor hagyjam abba? Fogytam mindenhonnan 5 centit, de még mindig ugyanolyan hájas vagyok. Kitűztem célokat centiben, de mi lesz, ha elérem és még mindig hájas maradok? Folytassam tovább, tudva, hogy lehet hogy rossz a testképem és anorexia felé tartok? Vagy fogadjam el úgy magam kockáztatva, hogy egyre messzebb kerülök a céltól?

Én már bebiztosítottam magam a hülyeség ellen. Írtam étrendet a hét minden napjára, tizedre pontosan kiszámolt kcal-al, ch-val, fehérjével. Szereztem mérleget. Akárhogy is adódik, akármennyire is nem kívánom vagy lassúnak tartom a fogyást, a 7 napból valamelyiket kiválasztom és mindent megeszek, ami ahhoz a naphoz tartozik. Mert mielőtt belevágtam, tiszta fejjel kiszámoltam, hogy ez így se nem sok, se nem kevés, tehát így a leghatásosabb. Én hiszek a régi, higgadt önmagamnak, és nem engedem, hogy átvegye az irányítást az új, fogyni akaró önmagam.