Mért nem támogat senki?

Ideje megtanulnod, hogy akárhányan is vannak az életedben akik szeretnek, család, barátok, szerelem, csak magadra számíthatsz, mert ha mindig másoktól függesz sosem érheted el a céljaid. Ne támogatást várj, hanem keress magad megoldást a dologra. Nekem is mondják, hogy hát egyél ezt, egyél azt, de eddig még senki sem tömte belém. Gondolom beléd sem...

És ha eszel például egy normális ételt ebédre( értsd nem fogyis), akkor attól még nem fog feljönni rád plusz 10 kiló. Mértékletesség!!! Egyébként meg szerintem te magad is eltudod készíteni azokat az ételeket, amiket lehet enni, úgyhogy éhen nem hallsz a többi meg csak rajtad áll.

Te ismered a családod, neked kéne tudnod, hogyan hathatsz rájuk.

Én amikor diétába kezdtem, érthetően és határozottan elmagyaráztam a környezetemnek (barátok is), hogy NEM akarom, hogy édességet vegyenek vagy hozzanak nekem, és egyáltalán, NE kajával akarják kifejezni a szeretetüket, gondoskodásukat.

Nem olyan egyszerű a dolog, pedig én értelmes emberekkel vagyok körbevéve, de továbbra is kaptam néha barátoktól valami csokifélét ("jajmár, ennyi csak belefér"), anyukától eleinte péksütit ("már úgy megszoktam, hogy mindig hozok neked"). Utóbbi pláne gáz volt, mert ha nem akadt senki a közvetlen környezetben, akire rá lehetett volna sózni (és általában nem akadt), akkor maradt a dilemma: vagy következetlen konyhamalac leszek és megeszem, vagy pazarló szemét, azaz kidobom, esetleg megvárom hogy tönkremenjen, és csak utána jön a kuka. Mindkettő rossz megoldás, de inkább az utóbbi felé tendáltam.

Mindenesetre kilátásba helyezni, hogy "zabáljátok fel a szemetet, amit hoztatok, vagy kib@szom a kukába" általában már önmagában hatásos lehet, esetleg ezt próbáld meg. Ha a szemük láttára tényleg ki is dobod, garantáltan leszoknak a dologról, bár készülj fel egy ordas nagy veszekedésre. Tudom, ömleni fog rám a virtuális napalm és a piros kezek hada, hogy ilyet javaslok, de néha igazán szemét r.ohadéknak kell lenni a sikerért, ez a diétára is igaz.

Nehéz áthangolni a környezetünk szokásait, na.