Mi van velem? Miért nem vagyok megelégedve magammal?

A két legjobb barátnőm mostanság mindig arról beszél, hogy

ők fogyókúráznak.Régebben én életmódot váltottam így lefogytam 13 és fél kg-t..Nagyon örülök ennek és büszke is vagyok magamra, hogy volt ennyi kitartásom.:)

De egyik nap a tükör elé álltam és mondtam magamba, hogy én még leszeretnék fogyni., mert kövérnek érzem magam.

De nincs is rajtam olyan sok "háj" a nagy része izom a torna miatt.

Próbálok kevesebbet enni de tudat alatt tudom, hogy ez a legrosszabb.Így nem is bírom megállni, hogy ne egyek "normálisan".

A barátnőimből meg már kezd elegem lenni mert egyfolytába azt mondogatják, hogy anorexiásak akarnak lenni, ami szerintem borzasztó..

És most, hogy náluk ez a "téma" így engem is elkezdett érdekelni, ami nagyon nem jó.Neten utána néztem.Rátaláltam egy magyar pro-anás oldalra ahol fiatalok írják le napjaikat.Mind azt írta, hogy több órákat edzenek és max. 300 kcal esznek..Nem is értem, hogy birják!

Most már csak 4-5 kg-t szeretnék fogyni de a családom nagyon ellenőrizget és odafigyel, hogy miből mennyit eszek.

Ma is ott ültek mellettem ebédnél és addig nem mehettem el míg nem ettem meg mindet.Levest egyáltalán nem akartam enni..Szerintük már megrögzötten tornázok és az se jó, hogy mindennap ráállok a mérlegre.

Nem tudom, hogy mit tegyek.A szívem azt mondja, hogy nem fogyjak többet de a szemem mást mond:(Természetesen nem akarok anorexiás lenni de, amikor a bnőim erről beszélnek legszívesebben felpofoznám őket mert láttam már erről egy dokumentum filmet.:(

Ui:166 cm és 66.5 kg vagyok.Bocsi, hogy ilyen sokat írtam és köszönöm ha elolvasod és válaszolsz rá:)