Valaki magyarázza el ezt el, mert addig lenézem az anorexiásokat (? )

Biztos mindenkinél más, de nekem világ életemben az volt, hogy nem kövérnek tartottam magam, hanem útáltam az alakomat, kis mellek, nagy fenék, és ha csak _kicsit_ fogytam, akkor az is a felsőtestemből ment, ha meg híztam, akkor az tuti derékon alulra ment vissza. El nem tudom neked mondani, mennyire gusztustalannak tartottam ezt az összeállítást. És mivel a melleimet nem tudtam növeszteni, elkezdtem agresszívan fogyózni, kb úgy hogy nab*meg azért is egyensúlyt csinálok a testrészeim közt. Nyomott még erre egy lapátot a szalagavató cirkusz, ha valakinek alul kellett vola bevenni belőle, azt vállalták, felül nem, én meg, hogy nem fogok egy felül három számmal nagyobb maskarában felvonulni a fél iskola előtt, és azért is belefogyok a kissebbe... aztán nem tudtam visszaszedni sehogy sem, ami lement, mert persze továbbra is minden a s**ggemre jött volna vissza, annak meg már a legkisebb jelétől is sikítófrászt kaptam, pedig már tényleg leesett rólam az xs méret is. Nem tartottam magam szépnek soványan, de nem soványan még annyira sem. Ja, egyébként a nem sovány állapot sem közelítette meg soha a 60 kilót (170 centi). Egyszerűen olyan voltam, mint aki a falba veri a fejét, hoyg ő ott akar átmenni. Nem tudtam belenyugodni, hogy szar testalkattal vert meg az élet.

Úgy oldódott meg egyébként a dolog, hogy bekerültem egy qvanehéz egyetemre, ahol egyszerűen nem volt energiám olyasmikkel foglalkozni, hogy mennyit eszek vagy hogy minden nap két órát hülye fenékfogyasztó gyakorlatokat csináljak.

És ami nagyon bizarr: én nem csak magamat láttam irreálisan kövérnek (legalábbis az alsó fertályon), hanem mindenki mást is, akinek nálam vastagabb combjai voltak.

Szóval: én tulajdonképpen tudtam, hogy beteg vagyok, évekig nem jött meg, de nem, nem, nem és nem akartam nagy segget, semmi áron. Mondjuk én nem voltam hajlandó beismerni senkinek, hogy bajom van.

Ha valaki rám varázsolt volna egy c kosarat, már másnap rohantam volna sütit zabálni.

Tőlem lenézhetsz nyugodtan, bár már elég régen túl vagyok ezen a dolgon ;).