Mit gondoltok, mennyire látjátok reálisan a testképeteket? Főleg azoktól kérdezem, akik viszonylag nagy súlyt adtak le vagy szedtek fel.

Szerintem nem kell a testképünkkel annyit foglalkozni, mert úgyis relatív, ki hogy lát minket. A haspuffadások, nőknél a hormonális változások a hónapokban úgyis csalóka képet és érzetet okoz. A megoldás ennél egyszerűbb. Együnk egészségesen, mozogjunk eleget és vegyük tudomásul, hogy nem minden nap érezzük magunkat ugyanúgy.

Én 50 kiló túlsúlyt cipeltem, amiből már több, mint a fele lement. De vannak napok, amikor gyalázatosan látom magamat. De másnap felkelek és megint "jól vagyok". Egy vékony ember is lehet puffadt, nyúzott néhanapján. Ezt kell megérteni.

Én pufiféle vagyok. Szintén a nadrag "mondta" engem nem gombolszbe ott hastályékon!

De a bmi szerint okés vagyok de több mint az idealis sulyom.

Kb így is látom magam.

Te viszont barátkozzmeg a gondolattal:felnőtt vagy az xs meg gyerek

méret.

Azaz nem vagy kövér. A kirakat hazuddik.

Tükörben tök jónak látom magam, vékonynak.

Aztán meglátok egy fényképet és jó esetben is csak normál, nem túlsúlyos. De nem vékony. Ami fura, hogy van olyan fénykép, ahol jól nézek ki, olyannak, mint a tükörben. Nem tudom, mitől függ ez.

Régen volt olyan időszakom, amikor nem láttam objektíven a testképem, és hiába voltam egészségtelenül alacsony BMI-re fogyva, akkor is zsírosnak láttam magam, de akkoriban fogalmam nem volt a táplálkozásról vagy a kalóriaszámolásról, és abból állt a fogyási stratégiám, hogy rohadt keveset ettem rohadt sok edzés mellett.

Amióta képben vagyok, azóta reálisan is látom magam, hisz ha valami nem stimmelne, akkor pontosan tudom, mit kell csinálni ahhoz, hogy stimmeljen, ezáltal nem szorongok, a szorongás pedig nem gátolja az objektivitásomat magammal szemben. Tavaly például egy kicsit túltoltam a kajálást, és kezdtem enyhén kerekedni, de tudtam, hogy akkor egy kis kalóriadeficit, és rendben leszek. Így is lett, pár hónapon belül megint normál tartományban volt a testzsírom.

Azt figyeltem meg, hogy testképzavarban zömében azok szenvednek, akik nincsenek tisztában az étkezés és a kalóriaegyensúly elméletével és gyakorlatával, és a szorongástól nem látnak tisztán.

Szerintem már reálisan látom magam, de nem csak a testsúlyom a mérvadó. Egyébként 64kg vagyok 175cm. És elfogadhatónak látom magamat, és ami a legfontosabb számomra, egészségesnek! És úgy is érzem magam.+ Mérem a körméreteimet is centivel, és a súlyom is megfelel a normál kategóriának bmi kalkulátoron. Mivel nem vagyok se fitnesszcsaj, se testépítő, ezért ezek számomra megfelelő ellenőrzési eszközök. Egyébként 170kgról fogytam le, szóval komoly feleslegem volt.

Aki nem ismer régebbről, volt hogy beszólt, hogy nőként nem kéne55-59kg felett lennem mert hogy ha 6al kezdődik a sulyom az már kövér😂 na azon jót nevettem.

Ami a furcsa, hogy tizenévesen viszonylag sokáig, 110kg körül voltam, és valójában akkor is olyan kövérnek láttam magam, mint amikor 170kg voltam. Pedig visszatekintve akkor még egészen formás voltam, pl volt derekam, ami sajnos a hízassal elêggé elveszett, de aztán a fogyás során megint szép hangsulyos lett:)

Semelyik kategóriába. Se nagy túlsúly, se nagy leadás.

Legnagyobb fogyásom 10 kg, legnagyobb hízásom 22 és az is terhesen. Nem terhesen max. 15 kiló volt rajtam.

De nem látom magam reálisan és a munkatársaim szemén keresztül döbbentem rá.

Én a mai napig a 42 kilós csontsovány lányt látom, aki tiniként voltam (soha nem fogyóztam akkoriban), holott 20 kilóval több vagyok.

Mivel nagyon alacsony vagyok, ezzel rajtam van kb. 10 kg plusz, amit az egészségem miatt jó lenne leadni, de 0 a motivációm hozzá, mert nem látom reálisan.

Még úgy se, hogy 40-42-es a méretem.