Fogyókúrázók, hogy tartottátok magatokban a lelket?

Hogyan tartom magamban a lelket?

Őszintén szólva én élvezem hogy agyalhatok azon hogy mit csináljak magambak holnapra kajának, szeretek kísérletezgetni. Az edzést is imádom, feldobja a napjaimat. Viszont sajnos nagyon édes szájú vagyok, ha megkívánok valami csokit a boltban, mindig végig gondolom hogy, egy, nem tudnám kontrollálni magam, megenném az egész tábla/zacskó valamit amit vettem, igy egyrészt rosszul lennék tőle, másrészt, nagyon kevés időre okozna csak örömet. Kettő, mivel edzés közben számolom a kalóriákat, mindig eszembejuttatom hogy, basszus, ezért a tábla csokiért este egy órát guggolhatsz. :)

Nem volt problémám egyáltalán. Én arra figyeltem csak, hogy kevesebb legyen a nasi, meg kevésbé zsíros az, amit megeszek. Ezen kívül jóízűen ettem, amennyi csak jól esett. Nem koplaltam, na.

Mozgásból oldottam meg a kalóriadeficitet.

Elhiszem, hogy úgy érzed elfáradtál, tudom miről beszélsz, majdnem 5,5 éve váltottam életmódot, 106 kilót fogytam összvissz 4 év alatt, azóta tartom is.

Nekem rengeteget segített, hogy nem azt néztem mennyi van még hátra, hanem annak örültem, hogy mennyi mindent elértem. Hogy bár nagyon nehéz, mégis sokkal jobban érzem magam, éjszakánként nem riadok fel arra hogy hosszú másodpercekig nem kapok levegőt, hogy nem fáj minden porcikám minden egyes nap, hogy sokkal könnyebb mozogni, több az energiám, jobb az egészségem, sokkal könnyebben kapok magamra ruhát, nem kell csalódottan, sírva kijönnöm a 10. Boltból is mert nem jó rám semmi.

Sajnos a mi életünk ilyen. Oda kell figyelni, tudatosnak kell lenni, életmódszerűen, különben nagyon gyorsan felszaladnak a plusz kilók. Nekem legalábbis. El kell fogadni, hogy ez van. Igen, baromi nehéz, de még mindig jobb mint elhízva, betegen, fájdalomban élni és félni a haláltól.