Akik 100kilo fölött vannak és azt mondják jól érzik magukat igy a borukben azok igazat mondanak vagy rz csak onalltatas?

Szerintem nem ennyire egyértelmű. Régebben, több éve, szokásom volt nézni pont ezen az oldalon az olyan kérdéseket hogy mit gondoltok az alakomról? és hozzá egy pár kép linkelve, mert rá voltam kattanva arra hogy ki hogy néz k,i abban az időszakban amikor tinédzser voltam. Rengeteg olyan kommentet láttam szerintem azért valamennyire túlsúlyos nőkre is, hogy híznod kéne még, gebe vagy stb. Ez lehet hogy már nincs így, mert megváltozott a szépségideál, és azt is tudom hogy 80 kg és 120 kg között elég sok különbség van, de simán el tudom képzelni, hogy ebből kiindulva ezek a lányok, boldogan szednének fel még kilót, és boldogabbak lennének tőle. De ízlése váltogatja.

Hát én nem tudom, de nehéz elképzelni hogy jó lehet. Én már azt is kényelmetlennek érzem amikor felszalad pár kiló plusz és pocakom lesz. Egyrészt fizikailag kényelmetlen, másrészt látványban sem szép. El sem tudom képzelni milyen kellemetlen lehet nagy túlsúllyal küzdeni. Ráadásul idővel mindenféle betegségeik lehetnej, sokan horkolnak, izzadósabbak. Elég szar lehet ha mondjuk nem tudsz lehajolni vagy leguggolni normálisan. Biztos van néhány ember aki ezt élvezi, de akkor az meg nem normális.

14. 👍 Köszi😁

Nem feltétlenül önámításról van itt szó, mikor ezt mondják, hanem mert nincsen összehasonlítási alapjuk, hogy mihez képest kellene magukat szarul érezniük. Ha valaki kövéren nőtt fel, akkor simán lehet, hogy saját magához képest jól érzi magát.

Én 115 kg körül voltam régen, most meg 65-70 kg között mozgok. Én utáltam magamat. Próbáltam elfogadni magam, mert sokszor próbáltam lefogyni, de sosem ment (helytelen módszerekkel próbálkoztam + nem volt elég motivációm, ezért mindig kudarcba fulladt), ezért inkább megpróbáltam elfogadni magam, ami nyilván nem sikerült. Egyszerűen nem szerettem amit a tükörben láttam. Mivel fiatal koromban voltam ennyi kiló, ezért nem volt semmi fizikai hátránya ekkor ennek a súlynak, szóval tudtam biciklizni, sétálni, stb, szóval ilyen értelemben nem akadályozott, viszont utáltam amikor belenéztem a tükörbe és csak a zsírt láttam a hasamon, az arcomon. Teljesen elvette minden önbizalmamat. Nem szerettem kimenni a házból, emberek közé menni, mindig úgy éreztem hogy biztos mindenki engem néz és ítélkezik, mert milyen nagy vagyok. Az a probléma, hogy hiába fogytam le, ezek a "félszek" továbbra is élnek a fejemben és nagyon nehéz elfelejteni őket.

Avval a súllyal már nem lehet jól érezni magát az alanynak, minden nehéz és sok. Tudom 175-kg volttam.

15 -ös vagyok, most látom csak mennyire bunkón hangzott a válaszom, de egyáltalán nem szerettem volna senkit megbántani. Nem így értettem. Pont azt akartam kifejezni, hogy minden ember ízlése más és más. Míg az egyiknek akár már a túl sovány tetszik, a másiknak a kicsit túlsúlyos. Elnézést nem volt szándékomban az itt lévőket megalázó kommentekkel ócsárolni.