Érdemes beszélni arról, hogy fogyózol?

Vagy életmódot váltasz, vagy diétázol, ahogy tetszik.

Én félve beszélek erről, mert még a suliban bántottak a (akkor még teljesen átlagos) testem miatt és az volt a taktikám, hogy úgy állítottam be, hogy én nem érzem magam kövérnek és meg vagyok elégedve az alakommal, mert akkor azt hiszik, nem tudnak ezzel megbántani. Már felnőtt vagyok, de még mindig cikinek érezném beismerni, hogy igen, kövér vagyok (most már tényleg az vagyok), mert akkor támadási felületet biztosítok. Bár a felnőttek már kevésbé szólnak be ilyenek miatt. Arról nem is beszélve, hogy sok embernek fogalma sincs, hogy mitől lehet fogyni. Amikor fogyóztam és sütőben sült krumplit ettem társaságban, volt, aki kérdezte, hogy "már nem fogyókúrázol?", vagy csokit, és akkor "na ennyit a nagy fogyókúráról, eddig bírtad". Illetve ha valmi összejövetel van és megkínálnak, nincs kedvem belemenni a témába, mert akkor meg azzal jönnek, hogy "néha szabad bűnözni". Aztán ugye előbb utóbb észreveszik, hogy fogyok, akkor mondjuk már nem bánom, ha említem, hogy igen, direkt odafigyelek. De ha pl mondom az embereknek, hogy most fogyni próbálok, de feladom (nem egyszer fordult már elő), akkor ciki, hogy semmi nem ment le.

Ti szoktatok erről beszélni, ha megköveteli a szituáció? Mik a reakciók?