Azért vagyok kövér, mert azt is gondolom magamról? (Többi lent)

Szerintem inkább a függőséged okozza, a “kövérséget”…

Annak kellene kinyomozni az okát, hogy miért alakult ez ki, és miért maradt fent ilyen sokáig.

#2

Leírta, hogy mi az ok. Gyerekként csúfolták, hogy kövér, ezt nem tudta feldolgozni, elhitte, hogy ő valójában kövér és az évek során ezt be is bizonyította magának (mindent megtett azért, hogy igazolja az állításukat), úgy, hogy ételfüggővé vált, emiatt a kérdező elhízott.

Ezen pedig csak pszichológus fog tudni segíteni.

Az, hogy régen kövérnek láttad nagad, az egyértelmű, hogy mentális problémák miatt volt.

Viszont, most 163cm és 76kgosan simán láthatod magad "kövérnek".

Bár ez relatív, hogy kinek mi a kövér, viszont egy 15kg felesleg legalább van rajtad, szóval elképzelhető a dolog simán.

"A kövérséggel azonosítom magam és ezért nem tudok lefogyni?"

Mint mondtam, nem kell azonosítanod magad ezzel, mert 163cm/76kg az túlsúly. Más lenne a helyzet, ha 45kg lennél, mert az még kevés is..

Azért nem tudsz lefogyni, mert nincs elég akaraterőd, hogy tartsd a deficitet. Ilyen egyszerű.

A fogyás a kaján múlik, ez pedig annak, aki kövér/felesleggel küzd ez egy mentális próbatétel.

170cm 106kg voltam, 8 hónap alatt lefogytam 35kgot, majd most szintén egy 10kg lement az utóbbi 3 hónapban. (Izomépítés-szálkásítás, stb) és nem fizikailag terhel meg, hanem mentálisan, fejben, mert szeretek enni.

Igen, jó lenne betömni 3 doboz jégkrémet, meg megenni 2 tábla csokit, de az nem fog közelebb vinni a célomhoz. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amíg fejben nem határozod el magad maximálisan és nem tartható a diétád, (értsd azt, hogy mindent megvonsz magadtól, hatalmas deficit, stb) addig felesleges neki kezdeni bárminek, mert ezeknek az a vége, hogy tartod 1 hónapig a diétát, éhezteted magad, megunod, utána bezabálsz és visszaszeded a dupláját legalább.

#6

Ez nem ennyire egyszerű. Olvasd el (de te is, Kérdező) Dr. Máté Gábor: Normális vagy című könyvét.

Máté Gábor a traumák szakértője.

6-os, ez nem az érzelmi biztonságról, meg partnerségről szól, ez attól már sokkal több. Ez gyerekkorból ered. A kérdezőnek van egy traumája, amit fiatalként szenvedett el, amit nem oldott meg, nem dolgozta fel és ezen semmilyen férfi partner, vagy érzelmi biztonság nem segít, ha önmagában nem tudja lezárni a múltat, feldolgozni a sérelmeket és lezárva elengedni azt.

Szerintem sok oka lehet, nem csak az önfegyelem. Annyiban igazad van, hogyha arra koncentrálsz, hogy úgyis kövér maradsz, akkor inkább bele se kezdesz dolgokba, ultimátumokat adsz magadnak ("addig nem csinálom ezt, meg azt, amíg nem leszek 60kg" et cetera). Egyéb aspektusokban nem hiszem, hogy ez az oka. Pl. ha úgy sejted, hogy az emberek figyelmesebbek lennének veled kevesebb felesleggel, az egy nagyon jó sejtés. Vagy amit írtál az odagigyelésről.. én is azt gondoltam mindig, hogy odafigyelek, aztán időközben kiderült, hogy nem 100-150 g egy adag rizs, hanem 65 g, és hasonlók.

Ilyen pazichonalízisekkel nehéz lefogyni. Huszonévesen ami számít: mindig legyen munka, program, menj le edzeni, ne legyen időd otthon leülni! Én amikor otthon ülök, akkor csak a súlyomat tudom tartani, de fogyni azt nagyon nehezen.