Miként lehet feldolgozni, hogy a családom nem hisz a fogyásomban, nem támogatja, sőt folyamatosan irritáló ételeket esznek mellettem?

Ezt nem feldolgozni kell, hanem elfogadni!

Egyébként megértelek, mert az én családom is ilyen!

Tuti, hogy anyám akkor hoz rétest, amikor előtte való nap direkt szóltam neki, hogy fogyózok.

Férjem meg pont akkor süt palacsintát.

A gyerek meg akkor kér, hogy hozzak neki csokis sütit.

Nyilván az embernek legyen akaratereje, de bccus, azért senki ne mondja nekem, hogy egy kicsit nem tudnának támogatni legalább lelkileg és nem kínálgatni/kísértetni, hogy de hát egyél egyet, mert nem mindenki tud megállni az egynél és ha meg tudna, akkor meg nyilván nem lenne kövér.

Én azokat irigylem, ahol az egész család egészséges életmódot folytat és egymást tudják támogatni, együtt egészségesen étkezni és az szerintem sokkal könnyebb, mint egyedüliként szomorúan répát rágni egy jókedvűen zabáló társaságban.

11-es, igen, oriasi a kisertes, de nem varhatod el, hogy mindenki azt egye, amit te.

Anyadnak mondjuk ne jelentsd be a dietat (minek?), de ha a gyerek vagy a ferj akar valamit enni, amit te nem, akkor ezt a bekat be kell nyelni.

De amugy meg mi bajod lesz 1 db palacsintatol? Szamolod szepen a kaloriakat es akkor ugy csinalod, hogy beleferjen. Nem kell felzabalni 10 nutellasat es akkor maris nem kell sirni, hogy mit eszik a ferj.

Csaladnak meg lehet fozni egeszsegesen, de az egeszseges eletmod nem arrol szol, hogy csirke-rizst esztek egesz eletetekben.

Amugy en is epp eletmodvaltasban vagyok, en pl ugy szoktam, hogy mittudomen, pl a csaladnak sult hus meg krumpli van, akkor nekem csak a hus, pici krumpli es rengeteg salata vagy paroltzoldseg. Nem fozok 6 fele, mert arra nincs idom, de ennyi valtoztatas belefer.

Ha a gyerek palacsintat ker, vagy valamilyen sutit, megcsinalom es eszek belole 1 dbot.

Nem vontam meg igazan magamtol semmit, de mertekkel eszem es mindent szamolok. Mar fogytam 10 kilot, szoval eddig nem csinalom rosszul.

"nem varhatod el, hogy mindenki azt egye, amit te"

Nem is azt várnám el...

De azért némi együttérzés/támogatás jó lenne, hogy mondjuk ne engem kérjen meg a gyerek a sütire, hanem az apját vagy mondjuk ne tukmálják rám a palacsintát, amikor látják, hogy fogyózok vagy mondjuk ne rétes legyen a meglepi ajándék a számomra, amikor tudják, hogy zöldségen élek. Ennyi!

Ne nézz oda, ha nem tetszik, de nekik miért kéne ugyanazt az ételt enniük, mint neked?

Bocs... ha az én gyerekem, nővérem, stb nekiállna ezen problémázni, hogy "irritálja", hogy én NORMÁLISAN étkezem, értsd ha gondolom, csokitortát is, mert miért ne, akkor így járt.

Azért érdekesek a válaszok!

Állítólag elhízott nemzet vagyunk, de mégis az a xaralak, aki próbál lefogyni és még véletlenül sem az, aki ebben hátráltatja, mert nem képes kibírni, hogy ne elvonulva zabálja a csokit, hanem muszáj azt közvetlenül diétázó előtt és őt kínálgatva! :D

"egy db palacsintától már így fosol."

Azért "fosok", mert ha megérzem az ízét, akkor tudom, hogy nem bírok megállni egynél, ez pusztán önismeret!

Ha egy db-ot sem eszek belőle, akkor simán kibírom.

Vannak azért ebben különböző szintek.

Ha azt esznek a többiek, amit akarnak, az rendben van. Én meg is főzöm/sütöm nekik, amit nem akarok, abból nem eszek.

Tukmálni azt, amire kijelentettem, hogy nem kérek, az nincs rendben.

Lefikázni a kajámat, az sincs rendben.

Kötekedni, hogy diétázni nem így kell, az sincs rendben. Majd én azt tudom, mert utánaolvastam és kiszámoltam. Ezeket le kell pergetni magadról és kész.

Édesség jellegű ajándékot tényleg bunkó dolog fogyózónak adni, viszont a kérdésedben nem ezt írtad.

Személy szerint beszélnék velük, hogy persze, nem ők fogyóznak, de tartsák tiszteletben a döntésedet és ne tukmáljanak rád semmit, mert rosszul esik neked.

Ők persze egyenek, amit szeretnének, csak te had egyed, amit épp eszel…