Mit tapasztaltatok 10-20-30 akár +40 kg, vagy extrém súlyfelesleg után, miben változott meg az életetek? Mi volt az a pont amikor azt mondtad elég volt?

Sörözés 15-éven át . Már lehajolni sem bírtam, munka otthon szinte semi mert nem volt hozzá kedvem, állandó izzadás még télen is .

Komfort érzés minden kényelmetlen volt még ülni is .

Jött az Isteni szikra, és 5-év alatt lefogytam 167-kg ról, 95-re .

Nem sportoltam semmit se, kevesebbet ettem többet dolgoztam otthon .

Persze a sört, bolti dolgokat nem ettem és ittam .

Építettem egy kemencét, abban sül minden krumplit, rizst nem ettem .

Ez egy hosszú sztori, nem merül ki a szimpla zabálásban. Valójában rengeteget segített a későbbi életmódváltásban és fogyásban, amikor elgondolkodtam ezen, és tudatosodott bennem, hogy miért...

- gyerekkori traumák: szüleim kisgyerekként elhagytak néhány évre. A nagyszüleim ( neveltek), de inkább vertek, időnként éheztettek.

-Aztán otthon már a szüleimnél, még mindig nem volt pénzük ezért azt ettük ami adódott, nem túl sokat, de sajnos minőségben is rossz volt. Aktîv sportolás mellett is hízni kezdtem.

- 14 éves koromtól szigorú fogyókúrák jöttek, majd mind ugyanúgy végződött, nem bírtam tovább és feladtam. Felfelê persze mindig több jött és gyorsabban, mint ami lement. Ekkorra már kicsit jobb lett anyagilag, és eleinte csak pótolni akartam azokat az éveket amikor nem élvezhettem a finom édességeket, bár egyáltalán nem volt tudatos. Ez később átcsapott durvább érzelmi evésbe, ettem ha szomorú voltam, ha magányos voltam stb, aztán észre sem vettem, de ez már egyre inkább függőség lett. Közben kb évente próbálkoztam fogyással, de egy idő után már akkor sem ment amikor tényleg mindent megtettem érte és semmit nem csaltam.

- teljesen felborult a hormonháztartásom, kiderült, hogy anyagcsere betegségem van. Orvos által javasolt diéta sajnos nem segített, és elkeseredésemben akkor is feladtam. Ezt követően pár évig mérlegre sem álltam. Majd amikor a testem jelezni kezdte, hogy nagy a baj, megtettem és elszörnyedtem.

Találtam egy dietetikust, aki az anyagcsere betegségre vonatkozóan egy olyan speciális étrendet javasolt amiről korábban nem hallottam még. Nekiálltam, és működött. 3 év alatt lefogytam 103 kilót, amit kb január óta tartok is. 175cm/67kg vagyok. Normális, egészséges súllyal.

Lehet ítélkezni, de engem már rég nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam.

Sokak szerint mindig minden hasonló dolog kizárólag csak kifogás lehet, pedig ez nem így van. Ezek olyan problémák amiknek tudatosodnia kellett bennem ahhoz, hogy le tudjak számolni velük.

A függőség viszont már sajnos kialakult, és ebből szerintem SOHA nem gyógyulok meg. A sóvárgás mindig ott marad.:( Ahogy senki más sem lesz soha gyógyult, az se aki 5 éve nem iszik alkoholt. Attól még alkoholista marad, aki túl sokat ivott, csak épp 5 éve tiszta. Drogosokkal ugyanez, de akár írhatnám a dohányzást is. Csak az én függőségemet bizonyos ételtípusok okozzák. Ezzel is szembe kellett néznem.

De mivel a nagyobb érzelmi problémáimat lezártam, és tudatosan figyelek is arra hogy éppen valóban éhes vagyok e. Vagy csak azért nyúlnék ételhez mert pl rossz a kedvem, baromi nehéz, és egy fél élet munkája vár még rám, de már úgy érzem kontroll alatt tudom tartani.