Akik nagyon nagy koverek hogy hogy nem kezdtek el a dietat meg mikor csak fele ennyire voltak koverek?

Most ez milyen kérdés? 🤣

Aki 40 évnyi dohányzás után tüdőrákos lesz, az miért nem hagyta abba 20 év után a dohányzást? Ez a kérdés ugyanez. Az emberek legnagyobb része ilyen. Elmegy a plafonig, a végéig, aztán csak akkor kap észhez, amikor már nagy a baj. Erre most jössz rá? Hány éves vagy?

Nagyon ott kell lenni fejben, és a fizikai állapot sem mindegy ahhoz, hogy valaki tartósan meg tudjon szabadulni nagyobb súlyfeleslegtől. Kb. fanatikussá kell válni ahhoz, hogy hosszú távon sikerüljön a fogyás, és sokan nem azért nem fogynak le, mert meg se próbálják. Rengeteg minden áll a háttérben:

- a szervezet (agy, gyomor) hozzászokik az évek óta tartó magas energiabevitelhez; azt is olvastam már, hogy a szervezet nagy erőkkel küzd, hogy a valaha volt legnagyobb testsúlyt megtartsa, fogyás esetén újra elérje a nagyobb súlyt,

- nehéz szabadidőt találni - könnyebb otthon ülni, mint kimozdulni/megmozdulni; de család, háztartás mellett még nehezebb megtalálni az időt, mint mikor még nincs gyerek,

- nehéz túllépni korábbi kudarcokon (mitől sikerülne most, ha a korábbi próbálkozások sem vezettek tartós eredményezhez),

- pszichés okok, például stressz, kudarc,

- stb., stb.

60 kilót fogytam és 5 éve tartom a súlyom.

Két előttem lévő válaszolónak 100% igaza van.

1. lelki okok állnak mögötte, és ugyanezen okok miatt nem veszel tudomást arról, hogy valamit tenned kéne.

2. tényleg bizonyos szinten fanatikussá válsz, ha ilyen sokat lefogysz, és meg is tartod a súlyt. Ránézek egy tál kajára, és szinte azonnal realizálódik bennem, hogy kb hány kalória. Nem úgy nézek egy bounty-ra, hogy de finom, hanem hogy megér most nekem ennyi meg ennyi kalóriát, hogy megegyem, és mennyit kellene futnom. hogy kompenzáljam.

Illetve, amilyen fontos volt nekem régen a zabálás, olyan fontos most a sport. De szerintem ez azért jó csere volt.

Váó.

Nem gondoltál rá, hogy miniszterelnök legyél?

Szerinren egyszerű: mert nem fáj eléggé.

Mindenkinek máshol van a tűréshatára, és különböző az akaratereje is. 14 évig éltem 100kg körüli testsúllyal (165cm), és nem zavart egyáltalán. Nem voltam persze elégedett magammal, de nem éreztem, hogy minden bajom van a kövérségtől. Aztán a Covid első évében feljött még egy 10es és az betette a kaput. Egyik reggel úgy keltem fel, hogy eddig és nem tovább. Akkor már járni alig bírtam a térdfájdalomtól, az összes ruhámat kihíztam, a cipőkötéstől is kifulladtam.

Azóta 50 kilót fogytam, és jó pár hónapja tartom.

Ez két ok miatt fulladhatott volna kudarcba: ha eleve nem zavar annyira, hogy változtatni akarjak vagy ha nem vagyok elég erős végigcsinálni, hanem egy kósza sportszeletnél megcsúszok a lejtőn és visszaesek a hamburger-lángos-pizza háromszögbe.