Mi ez a jelenség, amit anyukám fogyókúrának nevez?

Anyukám egy negyvenes hölgy, 155 cm magas és kb. 70 kg súlyú (nem tudom pontosan). Régebben le tudott fogyni 78-ról 65-68 kg körülire (ez nagyjából a 4 évvel ezelőtti eredménye lehet) sok futással. Namármost, még mindig fut 7 km-et heti 3 alkalommal és állítása szerint kalóriadeficitben van, amint én nagyon kétlek. (Én magam is fogytam kalóriadeficittel, bár nekem kisebb volt a feleslegem.) Mégpedig azért, mert semmit nem fogy mostmár. Vizsgálták a pajzsmirigyét, minden rendben van szervileg nála! Külön élek már, de amikor otthon vagyok, nem azt mondom, hogy sokat eszik, de itt-ott bekap egy plusz falatot, amit nem biztos, hogy vezet a kalóriabázisban. Mindig panaszkodik, hogy nem fogy, miért nem fogy?! Hiába mondom neki, hogy ezen plusz falatok okozzák a fennakadást, neki is tudnia kellene (korábbi sikereire alapozva), hogy nem úgy van, hogy amit nem írunk be, azt nem is ettük meg.

Nekem ez az egész kicsit olyan, mintha feladta volna, de nem meri beismerni másoknak, ezért inkább széttárja a kezét, hogy "hát nem tudok mit tenni, ha a fejem tetejére állok, akkor sem fogyok"

De ez neki miért jó? miért nem mondja inkább, hogy pl. többé nem számolja a kalóriákat, hanem eszik, amit megkíván és igyekszik egészséges maradni? Ha így tenne, szerintem egy tiszteletre méltó lépés lenne.

Nektek mi a véleményetek erről? 22F