Mennyi kalória kellene fogyasszak egy nap, hogy fogyni tudjak?

Ahogy az egyes mondja. De vigyázz, ez mindig csak egy becslés, nem szentírás, majd idővel kitapasztalod - sose válassz túl alacsony kalóriát, lassan járj, tovább érsz.

Azt tenném még hozzá, hogy nem a kalóriaszámolás az egyetlen út a fogyáshoz (bár én pl. ezt támogatom, és ezt tartom a legpontosabbnak), hanem a kalóriadeficit. Minden fogyókúra (bárhogy is hívják) célja, hogy kalóriadeficitet érj el, mindenki azt választja, ami neki ehhez a legkényelmesebb - ketó, low carb-high fat, high fat-low carb, időszakos böjtölés, paleo, atkins stb. stb.) Eleinte persze, ha az ember nincs tisztában a mennyiségekkel mindenképp hasznos a kalóriaszámolás, hogy tudd mennyi az annyi. Később, ha nem akarsz vele szórakozni, akkor elhagyható, de mindig jó tudni legalább kb. hogy mennyi kalóriát viszel be.

Hülyeséget olvastál, egyáltalán nem a kalóriaszámolgatás az egyetlen helyes út.

Próbálj egészségesebb életmódot kialakítani, mértéktartóan egyél a tested szükségleteinek megfelelően, és mozogj rendszeresen legalább heti 6-8 órát. Ha ülőmunkád van, kicsit többet is érdemes.

Ha esetleg van egészségügyi problémád, hormon- anyagcserezavarod, ilyesmik, akkor ezeknek a figyelembevételével válts életmódot.

Én például bediliztem a kalóriaszámlálástól. Minden ételben egy számot láttam és állandóan azon járt az agyam, hogy mennyit ehetek még aznap. Tinédzser koromban próbáltam így fogyózni, 3 hétnél nem bírtam tovább.

Most átálltam az intuitív evésre, időszakos böjtre és a napi mérlegelésre. Ez azt jelenti, hogy megpróbálok minél egészségesebb ételeket választani, cukrot szinte teljesen elhagytam. Reggeli és ebéd közben a gyomrom 70-80 százalékos telitettségéig eszem, ha a figyelmemet a gyomromra irányítom, ezt könnyen érzem. Ez még jobb közérzetet is eredményez, mert nagyon rossz érzés volt anno, mikor dietáztam, és napi ötször ettem, és soha nem tudtam kellemes telitettségig a gyomromat feltölteni, és abba kellett hagynom akkor, mikor a legjobban esett. Viszont a 80%-os telítettség felett rajtam már kellemetlen, feszítő, tompító hatást kelt, így dupla a nyereség.

És ugye délután 2-3 után már nem eszek másnap reggel 7-8-ig, ez az időszakos böjt része. Ez hetente kb. 5-6 alkalommal sikerül tartanom, de nem dőlök a kardomba, ha mondjuk megyünk a barátokhoz, rokonokhoz este és megkínálnak valamivel.

A napi visszajelzést a mérleg adja. Elvégre a végső cél nem is a kalóriadeficit, hanem hogy a mérleg kevesebbet mutasson, így a mérleget tartom a legközvetlenebb visszajelzésnek. Mivel intuitívan, érzésre eszek, kell valami, ami számszerűsíti ezt, mert az ember érzései nem csalhatatlanok. Ha stagnál a súlyom, netán emelkedett, akkor aznap szigorúbban figyelek oda. Minél többet méred magad, illetve minél többet koncentrálsz befelé, annál pontosabban fogod érezni, hogy hol húzódnak a tested határai. Én pl. már elég pontosan érzem napközben, hogy hol lendülök át fogyás zónából a súlytartás zónájába, majd a súlytartás zónájából a hízás zónájába, mert egyszerűen ezek megjelennek nálam különböző testérzetként. Nekem ez remekül bevált, sokkal természetesebbnek és harmonikusabbnak élem meg, mint a kalóriaszámolást. Eredmény: 75kg --> 58kg.

Ennek a kommentemnek nem az az üzenete, hogy a kalóriaszámlálás rossz, hanem az, hogy nem az az egyetlen út. Persze a fenti szabályaimnak ugyanaz az eredménye: több energiát égetek el, amit felhasználok. A végső szó tehát az, hogy merj kísérletezni.