Mire számíthatok fogyás után? Sosem voltam még vékony.

Csak félig tudom megválaszolni mert még én is csak a fogyókúra felénél járok (eddig -20kg).

Amit eddig tapasztaltam az

-jobb egészségi állapot (alacsonyabb vérnyomás, jobb alvás, kevésbé fájó izületek)

- növekedett állóképesség (hosszabban, messzebb tudok elmenni mint valaha, kevésbé izzadok, gyorsabb felépülés)

-kisebb ruhák, nagyobb választék

Ezalatt azt értem hogy nagy ember ruhákból kevesebb van kínálaton és azok is rondák. A nagyobb farmerek szára túl hosszú.

A másik a cipőméret csökkenés. 47-es cipőt hordtam mostmár a 46-os is jó rám ami pozitívum mert 46-os cipőből jóval nagyobb a választék.

Ezeken kívül még annyi hogy mostanában gyakran esik le a szemüvegem amikor előre hajolok. A fejem nem tartja már, fogyott az arcom.

Köszi :)) . Neked is

15 kiló mínusz az szép eredmény.

Érdekes érzés. Egyelőre nem tudom még hova tenni. Nagyon fura. Kisgyerekkoromtól elhízott voltam, és már jóval 30 felett tudtam csak lefogyni.

Mivel kvázi egész életemben kövér voltam, nem tudtam hogy nézek ki felesleg nélkül, nem tudtam milyen az arcom valójaban, vagy hogy milyen a testalkatom. Azt sem, hogy mire számíthatok. Nem ismerek magamra a tükörben. Még nem tudom felmérni a méretem változását sem. Pl szemmértékre nagyobb nadrágot választok elsőre a boltban mint amilyen valójában jó, mert nem vagyok hozzászokva, a metrón még mindig nem merek leülni 2 ember közé, mert az első gondolatom, hogy nem férek oda, pedig jó 2 méter a hely, buszon, vonaton, fura ha le tud mellém ülni valaki mert már nem másfél széket foglalok el. Fura hogy elmúltak a mindennapos fájdalmaim amiket mozgás közben éreztem. Több az energiám, kevésbé vagyok fáradékony . Fura, hogy akik évek óta nem láttak, ismerősök, rokonok is, simán elmennek mellettem az utcán mert nem ismernek fel. Legutóbb a férjem nagymamájának kellett újra bemutatkoznom, mert azt hitte titokban elváltunk, és a férjemnek új barátnője van.

Mikor már mások is észrevették a fogyást, eleinte azt feltételezték , hogy titokban rákos vagyok, aztán kezdtek gratulálni, hogy egyre csinosabb vagyok, szépen lefogytam, majd ahogy egyre közeledtem a normál súly felé, jöttek a rosszindulatúbb megjegyzések is, pl hogy ne legyek már anorexiás, pedig akkor még 85 kg voltam, meg hogy hova fogyok már, túlzásba viszem ( ezeket más kövér ismerőseim mondták). De most már mindenki kezdi elfogadni lassan, hogy megváltoztam.

Még nem értem a végére, de már most is nagyon sokat változott az életem pozitív irányba:)

Egyébként 170kg- ról fogytam 74kg- ra, ( 175cm magas vagyok), és még az utolsó 9kg fogyás van hátra.

Életemben először kezd tetszeni amit a tükörben látok, homokóra alakom van:) Egyre jobban szeretek ruhákat venni, mellben ês csípőben erős, derékban hangsúlyosan vékonyabb vagyok:). Nagyon szerettem volna ilyen formát, szóval örülök neki:)

Abból az időből írok, mikor egészségesen fogytam le 55 kilóra.

- fizikailag: rettentő furcsa érzés volt, az ízületeimnek jót tett, energikus voltam, sportos, vékony, de izmos, állóképesség egekben

- lelki: egy ideig minden okés volt, önbizalom, csinosnak láttam magam, csak aztán persze belecsúsztam egy szép étkezési zavarba - ezt nem részletezem, sokáig tartott

- környezet: na, igen. Voltak, akik szerint tök csinos voltam, viszont mostohaanyám folyamat cs.sztetett hogy ő 50 kilósan ment szülni, meg este 6 után ne egyek, nagy a hasam, stb. - és EZÉRT lettem anorexiás végül

Voltam 35 kilós - és még akkor is dagadtnak láttam magam -, most 55, egészséges, gyógyult, szó szerint a halálból kapaszkodtam vissza.

Kicsit zsírosabb, mint 12 éve, viszont ismét elkezdtem futni, túrázni és lassan úszok is. Igen, van, akitől megkapom, hogy nagy a hasam (igen, mert még kevés az izmom, bár a bordám kilátszik attól), de már nem érdekel. A gyógyulásom mentálisan olyan erőssé tett, mint semmi más.

32N, 169/55.

Én már nem is emlékszem milyen volt olyan nagynak lenni. Na jó de.

150 cm-hez voltam olyan 80-85 kg. Kb egy volt a széltem meg a hosszam.

Emlékszem az iskolai fotózáson egyszerűen nem bírtam keresztbe tenni a lábamat annyira vaskosak voltak.

Lefogytam 50 kiló környékére, ami még mindig nem vékony, de imádtam, hogy látszik a csípőcsontom, bármit felvehetek. Sőt, a gyerekosztályon kellett néha ruhát vennem, ami valami perverz boldogsággal tölt el mind a mai napig.

Most picit visszaszedtem, olyan 7 év alatt 60 kilóra híztam, érzem, hogy nem lesz ez így jó. Még mindig nem vészes a helyzet, de nem akarom jobban elengedni a gyeplőt.

Az az igazság, hogy fantasztikus önbizalom volt számomra csinosnak, már-már vékonynak lenni - jobb napokon. Rosszabbakon pedig az örökké gyötrő kisebbségi komplexus. Ez van most is. Állandóan a karomat rejtegetem, hogy biztos azt nézi mindenki Egy férfi kolléga megjegyezte, hogy vaskosabb mint az övé. Ő izomra gondolt, illetve arra, hogy neki kellene többet edzenie. Én meg egy drabális tehén állatnak érzem azóta magam.

Nekem örök harc az élet, de egy biztos: megéri lefogyni. Egészségügyileg is javul a helyzet, szociálisan is.