Hogyan egyek mértékkel?

Ha egyedül nem megy, Pszichológus is segíthet igen, akár abban is, hogy miért nyúlsz ételhez amikor nem vagy éhes. Érzelmi evésnek hívják és sokaknál sokáig egyáltalán nem tudatos. Vannak emberek akik bizonyos érzelmeket, rossz élményeket sokáig valamivel próbálnak kezelni, pl alkoholhoz droghoz nyúlnak avagy esznek. Boldogságot éreznek, majd újra és újra...végül függőség alakul ki.

Ki kéne deríteni ( akár pszichológus) segítségével, hogy mi ennek a mélyebb oka. Mert simán lehet, hogy van.

Nekem is voltak ezzel problémáim, és bár egyedül de megfejtettem a dolgot és miután tudatosult, képes voltam kezelni.

Na minket a 12 éves lányunk nevelt át. 😂 Fél éve "kiadta" a parancsot, hogy nasi nem lehet itthon. Ő nagyon szép csinos, sportos vékony lány, és elhatározta, hogy engem is gatyába ráz az apjával együtt.

Fél éve csak többféle gyümölcs van itthon és zöldségek (karalábé, sárgarépa), illetve egy óriási üveg Nutella.

Hát az első pár hét kva nehéz volt, én reggel munkába menet sutyiba lejartam a ceges büfébe csokiert, de aztán csak atjott a lényeg, mit akar a lányom...

Azóta nagyon jó formában vagyunk, sokkal fittebbek, emergikusabbak vagyunk...

Tényleg csak az első pár hét nehéz.

Kérdező, én átérzem. Én is ilyen voltam, tudom mi zajlik ilyenkor benned. Nekem anno úgy volt, hogy mikor jött a vágy, akkor teljesen kitöltötte az elmémet, nem tudtam másra gondolni. Viszont voltak olyan élethelyzetek, mikor nem tudtam ott és akkor hozzájutni ételhez. Szenvedtem magamban csendesen, mint a lőtéri kutya, de körülbelül fél órán belül elmúlt a roham. Ha azt a kritikus időintervallumot kibírtam, akkor jó esély volt arra, hogy nem rendezek falást. Sajnos belső erőből ez sose ment, mindig valami külső tényezőnek kellett közbeavatkoznia, így általában mindig hozzá tudtam jutni az ételhez. De neked lehet érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy milyen külső dologgal tudnád magadat megakadályozni. Igen, elismerem, hogy ez függőség és ez csak felületes megoldás.

Nekem egyszer csak varázsütésre elmúltak a falásrohamok. Körülbelül 21 éves korom után a heti több falásroham lecsökkent az évi 1-2-re. Mai napig nem tudom, hogy mi okozta ezt, de biztos vagyok benne, hogy az is segített, hogy már külön éltem a szülőktől, és én sose tartottam otthon csábító dolgokat. Ma 25 éves vagyok és eljutottam arra a szintre, hogy tarthatok édességet a kamrában, mert nem érek hozzá. Ez régen elképzelhetetlen lett volna. (Ha lenne már nem lenne - ez volt régen) Valamint sikerült átlendítenem az agyamat azon a gondolkodásmódon, hogyha megeszek valami tiltottat, akkor azt gondoljam, hogy most már mindegy. Ez a hozzáállás hizlalt fel szerintem egyébként, nem az, hogy édesszájú vagyok. Ha nem így gondolkodom, akkor meg tudom állni. Ha tényleg azonosulsz azzal, hogy minden kis erőfeszítés siker, akkor könnyebb lesz letenni félúton a csokoládét, mert meg tudsz magadnak bocsátani. Nekem ez a gondolkodás nagyon sokat segített. Ezen gondolatmenet mentén megyek el csak 3km-t futni a nulla helyett, így tudok egy kezdődő nasizgatásnál megállni. Mert nem azt nézem, amit megettem, hanem amit megehettem volna, vagy konstatálom magamban, hogy igen, lehet csak negyed órát sportoltam ma, de helyette úgysem csináltam volna semmi értelmeset és legalább ennyit tettem a testemért. És máris kevésbé utálom magamat. Sokat javult a helyzetem, de egyébként a függőségem sokszor megkísért, csak nem falásrohamok formájában. Esetleg ha készítenél cukormentes édességeket és inkább abból falnál be, ha jön a roham? Még mindig jobb, mint a bolti társaik.

Nekem ami segített, az az intermittent fasting, vagyis időszakos böjt. Én is tök jól végigvittem a napom, viszont vacsi után mindent bezabáltam. Gondolom mert vacsi után jött a pihi, filmezés, stb., kellett valami amit még csinálhatok közben. Annyi különbséggel, hogy miután magáról a rendes cukros édességekről már leszoktam (szimplán nem veszek), jöttek az alternatív, egészségesebb nasik, de ettől függetlenül nem igazán tett jót hogy este 11kor megettem három banánt egy fél üveg mogyoróvajjal. :D

Az időszakos böjt segített, van egy app a telefonomon, amivel mérem az időszakot, amikor ehetek. Én 10 órát eszek, 14-et böjtölök, ami igazából nem is feltétlen rendes böjt, szerintem egy normál ember is kb így eszik, de nekem nagyon sokat segített, mivel este ettem minden ilyesmit, akár egészen fél12-ig. Most így 9-10-kor reggelizek, és este 7-8-ig befejezem az evést, ahogy éppen jobban belefér a napomba. Ehhez is nagyon nagy erő kell, mert igazából bármikor azt mondhatnám, hogy nem érdekel, én enni fogok, de valamiért ez a szabályrendszer egyszerűbbé teszi a dolgot. Kb 2 hét után már egészen megszűnt ez az esti édesség utáni vágy.

Én teljesen megertelek, mert nekem is van ilyen problémám. Szerintem próbálj meg este feherjedus kaját enni, az segít eluzni az édesség utáni vágyat. Vagy nekem segít, ha vacsi után iszok egy bögre forró teát, az is nagyon jól eltelít.

De igazán csak az agy programozása segit, hogy márpedig most nem eszek ilyesmit (viszont tudom, hogy ez nehezen kontrolalhato).