Hogyan fogadjam el magam?

Nem az az első lépés, hogy elfogadd magad, hanem hogy kezdjél el valamit csinálni... nem a csipszzabálást, hanem diétát, mozgást...

Nem ELFOGADNOD kell, hogy kövér vagy, hanem beismerned. Tehát azt kell elfogadnod, hogy változásra van szükséged. Aztán pedig tenned kell a változásért. Ennyi.

Én 130 kilós koromban nem néztem tükörbe, nem álltam mérlegre, nem próbáltam fel ruhát a boltban (megvettem a legnagyobb méretet, nehogy kiderüljön, hogy nekem lesz, vagy hogy még az se jön rám...)

Azt gondoltam, hogy BIZTOS nem vagyok 90 kiló, olyan 70-80 lehetek max. Közben meg 130 voltam, érted, nem ismertem be magamnak se, hogy ez nagyon nem oké... Aztán mikor szembenéztem a tényekkel, vettem egy mérleget, és elkezdtem diétázni, akkor fogytam 50 kilót.

Hogyha rendesen elkezdesz diétázni, és nem eszel össze mindenféle chipeket, már ez nagy önbizalmat fog adni neked. Látod majd hogy napról napra hogyan alakulsz, csak légy kitartó:)

Én mindig mikor futok, azt mondogatom magamnak hogy pár hónap múlva már csak nézni fog a család micsoda bomba csaj lettem:) és tudom, hogy most meg kell szenvednem úgymond érte, kicsit többet mozgok, illetve kevesebbet eszek mint súlytartáskor, de megéri majd, mert látszani fog az a munka amit a testem be fektetek bele.

Illetve én azt fogadtam el, hogy nem fogok gyorsan fogyni, sőt nem is akarok. Így sikerült 7 kilót már leadnom, még 2 van hátra az álom alakig:)

Hány kg vagy, milyen magas, hány éves?

Én azt is el tudom képzelni, hogy nincs semmi baj az alakoddal, és ez csak a szokásos tinédzserkori hormontúltengés miatti önsajnálat, esetleg némi téli depresszióval vegyítve. Ha így van, szedj vitaminokat és kezdj el rendszeresen tornázni, jót tesz testnek és léleknek is. Menj ki a szabadba, ne csak a négy fal között ülj. Ha nem szeded össze magadat, a barátod nem fogja sokáig bírni melletted. Aztán jön majd, hogy "miért nem kellek senkinek?".

A kérdés szempontjából fontos tisztázni, hogy jelenleg mi a súlyod és magasságod.

Ha normális tartományba esel (objektív mércével, nem a sajátoddal), akkor gondolkodj el azon, hogy szakember segítségét kéred, mert nem egészségesen gondolkodsz.

Ha pedig valóban jelentős a túlsúlyod, akkor nem elfogadnod vagy beismerned kell magadnak, hanem leginkább megbocsátani... mindenki hibázik, neked lehet ez volt a hibád, hogy elveszítetted a kontrollt. Nem írtad, hány kg vagy, de 160-170 kg-s emberek is le tudnak fogyni, tényleg meg lehet csinálni, de ennek tényleg az az első lépése, hogy tovább lépj a hibádon, majd megtervezed, hogy ezután hogyan fogsz élni. Az előző kommentekben kaptál erre tanácsokat, de ismerve a kövér lelket, nem biztos, hogy neked ez elég lesz, ha tényleg nagy a túlsúly. Ha kell, kérj segítséget ebben is, orvos, pszichológus.

Nem a súlyfelesleget kell elfogadni, hanem azt, hogy elrontottad, meghíztál ( mint sokan mások is, hisz emberek vagyunk, elkövetünk hibákat) de felismered a problémát.

El kell fogadni, hogy egészségügyi problémád van, és változtatásra van szükséged.

Az ezt követő lépés pedig az, hogy teszel azért, hogy a helyzeted megváltozzon.

És igen, bizonyos szinten el kell fogadni önmagadat is, mivel ( bár ez a túlsúly mértékétől függ) de azért a fogyás nem könnyű, és nem megy egyik napról a másikra. Idő kell hozzá minden esetben. Hosszú hónapok, évek munkája. És jobb ha az ember ezt az időt testi és lelki gyógyulásra fordítja, nem öngyűlöletre.

Mondom ezt úgy, hogy nekem extrém nagy, életveszélyes mértékű súlyfeleslegem volt (3. stádiumú elhízás), és most már, 2 év munka után " csak" túlsúlyos vagyok. Van még miből fogyni, de ez már csak kis idő kérdése. Nekem elegem lett abból, hogy folyton utálom magam, meguntam. Elég volt belőle. Inkább elfogadtam hogy hibáztam és most ez van, de változtatok és teszek az egészségemért! Akármennyi ideig tart is a dolog.