Aki a mai világunkban elvan hízva és zsíros és nem is tesz ellene,hogy ne legyen,az már igénytelen? Kivétel persze ha valaki beteg,gondjai vannak.

Köszi.

Én azért nem mostanában voltam gyerek, hanem még régen. 34 éves vagyok. Most már sokkal több az új infó a táplálkozás terén mint rég. És hálisten ennek köszönhetem hogy végre el tudtam indulni másfél éve jó irányba.

Nagy eséllyel már eleve azért kezdtem hízni aktív mozgás mellett, mert az anyagcserémmel gyerekként is ez volt a probléma. Csak akkor még nem is vizsgáltak, plusz nem volt ennyire elterjedt ez az egészségügyi probléma sem mint manapság. Csak az ismerőseim közt 8 nak ugyanez a baja és ők is végig kínlódták az életüket.

Rólam kívülállók Szimplán azt hitték sokat eszem. Pedig simán úgy lettem 100 kilós elhízott hogy csak rossz minőségű tömény szénhidrát volt a kaja otthon. Ennyi. A szüleim se értették miért hízok, pont azért mert tényleg nem a zabálás volt a probléma eredendően és édességeket, csipszeket se tartottak otthon, zsebpénzt sem kaptam soha. A zabálás az csak jóval később lett mikor minden reményt elvesztettem a fogyás tekintetében. Akkoriban tényleg összetörtem, feladtam és minden szutykot összeettem.

Ma már rég nem koplalással próbálkozom, és eszem szénhidrátot amúgy, csak már tudom hogy miből kell bevinnem ahhoz, hogy az állapotomat pozitív irányba befolyásolja és persze alacsonyan kell tartanom , 95%ban zöldségekből viszem be. És 100g felett nem lehet tartósan mert akkor hízok. Hiába használnék amúgy egészségesebb alapanyagokat hozzá. Pl gabonafêléket, teljes kiőrlésű tésztát. Azzal nem megy. Igaz, hogy a gabonákat amúgy nem is szeretem. De a tk tészta, durum tészta sem jó nekem. Fehérlisztes meg pláne nem.

Oké, nekem van betegségem, több is, ( sokan másoknak is) és sokáig nem tudtam kezelni, ahogy az érzelmi gondokat sem, de ez rend szerint senkit se érdekel, egyrészt nincs a homlokomra írva, másrészt kifogásnak tartják, ahogy az érzelmi problémákat is, és egyből ítélkeznek mindenféle tudás, ismeret nélkül, ismeretlenül.

És igen, nagy részem van benne hogy nagyon elszabadult a súlyom a vége felé, mert a sikertelen fogyások miatt már elkezdtem zabálni bánatomban. viszont ha a szüleim anno jobban törődtek volna ezzel, vagy ha később olyan orvost kapok aki nem kezel félre, nem lett volna ekkora szívás ez az egész.

Ehelyett 11-12 éves korom óta azt hallgattam családtól, ismerősöktől hogy " fogyjál már le dagadt vagy" undorító stb, de érdemben soha senki nem segített. És rohadtul igazságtalannak érzem, amikor ilyen előítéleteket látok, olvasok, és borzasztónak tartom hogy ilyen szinten érzéketlenek az emberek.

Én pl át tudom érezni az Élet 250 kg felett c. műsor résztvevőinek a kínlódását is és képtelen vagyok elítélni őket. Tudom milyen szar, ha van valami rossz az életedben , szabadulni akarsz , de sehogy sem megy, és milyen könnyű emiatt függővé válni. Van aki kajába menekül, van aki alkoholba, drogokba stb mégis a kövéreket feszítik keresztre leginkább.