Aki a mai világunkban elvan hízva és zsíros és nem is tesz ellene,hogy ne legyen,az már igénytelen? Kivétel persze ha valaki beteg,gondjai vannak.

Első kérdés, hogy mi a "kövér"???

Rajtam pl. a 25-ös BMI-hez van +7kg, de jól oszlik el, M-es ruhákat hordok, és azért nem tudok már évek óta lefogyni, mert m*rhára nem érdekel (annyira, amennyi áldozatot kívánna).

Azokat sem értem, akik szerint ha nem iszol cukros löttyöket és nem két pofára zabálod a csokit, akkor azzal látványos eredményt lehet elérni. Mert én pl. sosem ittam cukros üdítőket, és bár szeretem az édességet, nem ettem egyszerre soha extrám mennyiséget. De igen, ettem heti 2-3 alkalommal nyáron rétest és igen, majd' minden nap megettem egy fél lángost és igen, a kétszemélyes családunkban megettünk egy este egy tábla csokit (na persze nem minden nap) és igen, szeretem a fehér kenyeret (de egyszerre csak egy-egy szeletet) stb. Pár hónapig még meglennék ezek nélkül, de egész életemben nem akarom folyton a mérleget bámulni.

Nem tartom magam ezért igénytelennek.

Az se normális, hogy manapság már egy szelet kenyeret se lehet megenni, mert néhány ember arról papol, hogy ez mit okoz a testében. Teljesen beteges lett a hozzáállás az evéshez. Aki elhízott és leszarja, es nem is érzi magát tőle rosszul, annak sincs egészséges gondolkodása, de annak se, aki mindent megvon magától és úgy tekint bizonyos etelekre, mint egy méreg.

Mértékkel semmi sem káros, csak pont a mérték hiányzik mindkét oldalon... Na meg az empátia, ugyanis a legtöbb elhízott ember nincs tudatában a megfelelő táplálkozási elveknek (iskolázottság, anyagi lehetőségek hiánya miatt) vagy éppen olyan, mint egy drogos és a kajába menekül a problémai elől. A másik oldalon meg eveszavaros nácik foglalnak helyett. Beteg a világ.

Én teljesen jól éreztem magam sokáig. NÉHA láttam csak magam kövérnek, de a tükörben elsimítottam a ruhám, mintha lapos lenne a hasam, és a szép pofimra koncentráltam. A vastag combjaimat szeretem. Sokan nem, de én igen. Jobb mintha pálcika lábakon állna a léggömb hasam (van ilyen alkat is)

Meg azt hiszem, inkább olyannak láttam magam mint az embereket körülöttem. Amilyen környezetben járkáltam olyan testképet láttam magamon.

Sose gondoltam, hogy szemetet eszek. Persze, néha van pizza vagy hambi de kinél nincs? Rágcsa, csoki, cukros üccsi, egyik se szerves része az életemnek.

Most azért változtattam életmódot, mert túl hamar elfáradok, kevesebbet bírok. A derekam is becsípődött-gondolom nagy szerepe volt a túlsúlynak- és kezdtem túl sokat enni az egyes étkezéseknél.

Sokszor kezdtem bele, hogy na most megcsinálom a hajam, a sminkem, vidáman és mosolygósan nézek az emberekre. Na ezek után jönnek mindig a mélypontok. Amikor feladom, mert (pár hónap alatt nem lehet lefogyni) ronda vagyok, kövér vagyok, üres belül, és így se úgy se szeret senki. Mire jó, hogy bele adok mindent és semmi se változik? Holott le tudnám kötni magam olyan dolgokkal amiket szeretek és elterelik a figyelmem. A különböző életszakaszokban rengeteg mindent megpróbáltam hogy elfogadjanak de mindig ugyanolyan falakba ütköztem. Egyszerűen irritálom az embereket mert más megoldást 20 év alatt se sikerült találnom. Úgyhogy mostmár csak arra figyelek, azt csinálom ami boldoggá tesz. Nem azzal foglalkozok, hogy mit gondolnak rólam mások és hogyan nézek ki.

8.

Egy kisgyerek hogy előzze meg az elhízását mikor fogalma nincs az egész egészsêges táplálkozás témáról? A gyerek azt eszi amit a szülei adnak neki.

Nálam pl pont innen indult a dolog. Tudod mi volt otthon? Fehérlisztes tészta, fehérkenyér, fehér rizs, krumplistészta, rántásos krumplifőzelék. Ebben nőttem fel , ezekhez szoktam és nem volt választásom. Húst-zőldségeket, tojást, magvakat,- egészséges kajákat igen ritkán láttunk, édesség, csipsz, sütike, kóla? Ugyan már. Ilyenekre nem volt pénze a szüleimnek. Max havi egyszer 1 alma, és akkor sokat mondtam.

Közben végig sportoltam, aktív voltam, mégse számított. Elhíztam a rossz minőségű étrendtől. Ennyi. Még csak nem is volt napi 2 tányér az ebéd. 13 évesen 100 kilós elhízott voltam.

Középsulitól sok éven át próbáltam lefogyni, de semmi segítségem, sem ismeretem nem volt hozzá. Orvos azt mondta egyek keveset. Iskolanővér azt mondta egyek 1000 kalóriát/ nap 16 évesen 175 centisen. Megtettem, és közben kínlódtam mert állandóan éhes voltam. Ezekkel a zseniális " tanácsokkal" kb megásták a síromat, belekerültem egy olyan ördögi körbe amiből rettenetesen nehéz volt kimászni. A tanácsoknak megfelelően drasztikus energiamegvonás- majd állandó éhezés- majd sorra feladás és jojóeffektus lett évekig, amik során mindig több súly jött fel mint ami nagy nehezen lement, hisz egy életen át képtelen voltam ezt fenntartani. Sokat próbálkoztam vele de lehetetlen volt hosszútávon éhesen, fáradtan létezni. Aztán a sok kudarc miatt elkeseredtem és lettem érzelmi evő. Onnan már minden szemetet ettem egy jó ideig, mert reménytelennek éreztem az egészet, igen, akkor belefáradtam és feladtam. Én is csak Ember vagyok.

Közben már felnőttként kiderült hogy szénhidrát-anyagcsere betegségem van, eleinte rosszul kezelték sajnos, de aztán a kezembe vettem a dolgot egyedül, mikor láttam, hogy az orvosi tanács nem működőképes. És mióta egyéni módon azt kezelni tudom ( mert sikerült valóban hiteles információs forrásokat találni hozzá). 58 kilót fogytam, folyamatban van a dolog.

Egyébként kérdező! Áruld már el miért a kövérségre kell csak kihegyezni az igénytelenség kérdését? Komolyan kíváncsi vagyok valami normális indokra. Ja mert az a leglátványosabb és túlságosan felszínes vagy. De ezen kívül?

Az alkoholista, a dohányzó, a droghasználó ugyanúgy lehet függő mint az aki pl adott esetben szeret enni, és nem csak zöldséget hússal, és ezekkel a szenvedélyekkel is ugyanúgy károsítják a saját egészségüket az emberek. ( Van amivel másokét is) Az nem igénytelen?

Az miért nem akkora gond? Miért pont a kövérek a közellenség , az igénytelen, akiket ilyen kiemelten kell kezelni?

Egyébként 7. voltam.

Szülés előtt 53kg voltam

Pajzsmirigyem miatt (mivel terhesen nem szerettem volna szedni a gyógyszert) nagyon meghíztam 86kg-al mentem szülni

Azóta egy deka se ment róla a többieknek kövér vagyok a férjemnek szebb(: az az igénytelen aki nem fürdik stb attól ugyan úgy vannak szép ruháim a hajam sose kócos stb

#15

Sajnálom, ami veled történt.

Azonban pont ezért kéne a felnőttek fejébe belevésni az egészséges táplálkozást, hogy véletlenül se kövessék el ezt a hibát. Kevesebb pénzből is lehet jobb, minőségibb táplálkozást folytatni.

Ma már csak nagyon kevés helyen van az országban nagy szegénység, nem ez a jellemző. Persze, rabszolgaság van az országban, minibálbért keres az ország nagy része, azonban még így is meg lehet engedni a picit változatosabb étkezést.

De tudod, hiába van 21. század, a magyar lakosság háromnegyede lesz..rja az egészségét, pedig van pénze, hisz akinek telik autóra, vagy cigire, vagy mekis kajára, vagy sörre, vagy márkásabb ruhára, telefonra, annak telne kicsit egészségesebb, változatosabb étkezésre is, csak sajnos nincs rá igényük.

Sajnos még mindig ott tartunk, hogy a gyerekeknek jutalomfalat még mindig a nasi, az édesség. Még véletlenül se egy alma, vagy gyümölcs, vagy egy egészségesebb keksz. És addig, amíg a fejekben nem teszünk rendet, addig ez lesz, mint nálatok.

A kenyeret is pontom pénzből elő lehet állítani, párom itthon készíti a kenyeret. Megveszi a lisztet és sütőben meg kisüti a kenyeret.

Bár nem hozzám, hanem a kérdezőhöz intézted a kérdés, hogy miért pont a kövérség és miért nem a többi. Mivel szerintem mindegyik megér egy külön regényt. Nem lehet egy kalap alá venni, ezek külön témakörök. És most csak ezt akarta a kérdező kivesézni. És igen, igénytelen az, aki megteheti, hogy minőségibb kaját vegyen, de nem teszi és elhízik, mint egy disznó. Az emberek a tetteik után vállalják a következményeket. Aki betegség miatt hízik meg, azt sose szabad ebbe a kategóriába sorolni. Ő beteg, de ezt is kordában lehet tartani és törekedni lehet és kell is, hogy lemenjenek a plusz kg-k, hisz a súlytöbblet csak tovább rombolja az ember egészségét.

Az megint más kategória, hogy szegény gyereket ilyen minősíthetetlen kajákkal etetik, itt a szülőket kéne elővenni, de szerintem a kérdező nem is erre volt kíváncsi, nem a szegény gyerekekre, hanem a felnőtt emberekre, akik már öntudatuknál vannak, és ellátják saját magukat.

Egyébként nem hiába hazánk Európa legelhízottabb országa, és nem azért, mert annyi hormonproblémás és betegség miatt elhízott ember lenne, hanem azért, mert egészségtelen mozgásszegény életmódot folytat a lakosság. Ez tény és ezért reformálták át az iskolák és óvodák étkezését és ezért vezették be a mindennapos testnevelés órát is.

#19

Aham, igaz, viszont egy egészséges embernek nem lesz csak úgy hirtelen szívinfarktusa, vagy nem fognak fájni a túlsúlytól az ízületei, mint annak, akinek kb 20 kg zsírfeleslege van. Nem fog kifulladni egy vékony ember, ha lépcsőzni kell egy-két emeletet, egy vékony ember sokkal jobban bírja a fizikális megterhelést, mint egy kövér ember.

Egy vékony ember szíve sokkal jobban terhelhetőbb.