Kétségbe vagyok esve, tudnátok valamivel bíztatni?

5 éve elhatároztam, hogy ami sok az sok, és elkezdtem 115 kilóról fogyni (170 centi magas, 42 éves nő vagyok). Kisebb-nagyobb megakadásokkal március közepén 76 kiló voltam, másfél év konditermes edzéssel is mögöttem, kockahassal a még meglévő zsírréteg alatt, erős voltam, fitt és nagyon jól éreztem magam (egy makacsabb deréksérülést leszámítva), a tervek szerint még 5-6 kilótól szerettem volna megszabadulni (álmaimban akár 8-9-től is, de erre már több hozzáértő is azt mondta, hogy túlzás lenne a masszívabb csontozat és a sok izom miatt).

A karantén alatt otthonról dolgoztam, és kitaláltam, hogy milyen jó lenne egy kicsit szüneteltetni a sporttevékenységeimet (futás, jóga, labdajátékok és konditerem) és pihentetni a deréksérülést, csak karbantartó mozgást végezni otthon. 2 héten belül ez abba torkollott, hogy mindenféle mozgást abbahagytam, és az irodai munkámat is fekve végeztem, kvázi egész nap feküdtem. Persze ez a sérülésen nem segített, nem múlt el hetek múlva sem (már másfél éve próbálok mindenféle dolgot a pihentetésen kívül).

Aztán néhány lelki és egyéb probléma miatt az evésem is elszabadult, visszatértem az édességekhez a semmi mozgás mellett.

Egyre kövérebb vagyok, az izmok tűnnek el, ettől még nehezebb mozogni és kedvem sincs már, mostanra 86 kiló lettem. Majdnem sírok, ha leírom. Volt már ilyen, hogy visszahíztam, de úgy érzem, ez most más. Másfél év nagyon kemény munkáját tettem teljesen tönkre és nem érzem az erőt, hogy tudnám folytatni.

Persze az eszemmel tudom, hogy hagyjam abba a nyavalygást és az önsajnálatot, és bármennyire nehéz megmozgatnom a bálnatestemet, újra fel kell állnom és nekivágnom elölről, biztosan megint sikerülni fog.

De nagyrészt már nem az eszem irányít, hanem az elkeseredésem, egy felhő van az agyam helyén.

Hogyan tudnék ebből kijönni és visszatérni a korábbi életemhez? Ha ez így megy tovább, megint 100 kiló leszek (és persze tudom, hogy csakis én állíthatom meg saját magam, de remélem értitek).