Félek, hogy sosem fogok tudni lefogyni, egyszerűen nem megy. Mit csináljak?
Vegyél egy nagy levegőt! Először azt kell megérteni, hogy ez a szorongás csak a te fejedben létezik. Van rajtad 15-20 kg felesleg? Na és? Az utcán te foglalkozol vele mások kövérek vagy soványak-e? Ugye hogy nem. Hidd el őket sem érdekli a te túlsúlyod. Az iskolában azért bántottak, mert gyengévé teszed magad és az aljas a gyengét bántja.
Az edzőteremben senki nem néz le mást. Még 1x mondom ez csak a te fejedben van. Járj egybe és meglátod! Mindenki kezdte valahol.
Israel "Is" Kamakawiwo'ole énekel egy gyönyörű dalt: somewhere over the rainbow. Rajta nem 15-20 kg felesleg volt hanem 10x annyi. Mégis nagyon sokan szerették. Kapisgálod már?
Eric Butterbean a 180 centijéhez majdnem 200 kg, mégis kivételes boxoló volt, akiről azóta is beszélnek. Szóval nem ezen múlik.
Neked szerintem csak arra lenne szükséged, hogy kimozdulj otthonról és barátokat szerezz! Nem baj ha szeretsz enni de tudd, hogy az csak kaja. Ha nem tudsz hová menni a kondi jó ötlet. Ott emberek vannak akik segítenek ha kéred. Előbb utóbb ott társaságra lesz.
Ha nem mersz edzőterembe menni, mi sem egyszerűbb, kérj meg mindenkit, hogy hagyjon nyugiban egy fél órára, zárd be magad a szobádba, és tornázz ott. Rengeteg videó van youtubeon ami segít elinulni, még csak eszközöket se kell venned.
Btw nekem korai előadásaim vannak egyetemen, és általában sajnos késő délutánig bent is kell maradnom, úgyhogy mindig korábban kelek inkább, hogy tudjak magamra időt szánni. Erre meg nincs varázsszer, vagy ráveszed magad, vagy nem.
Hát lehetséges, hogy sokszor csak én képzelem be, de nagyon sok olyan eset volt az életemben, amikor nem csak beképzeltem. Engem rengetegen bántottak, és nem csak szóban, nem csak csúfoltak vagy piszkáltak stb., de például leköptek és meg is ütöttek. Én ebben nőttem fel. Az osztálytársaim, a tanárok, sőt még a családom is (bár ők csak szóban és nem is bántó szándékkal, de nekem sokszor akkor is rosszul esett). Már hiába nem bántanak ilyen módon (bár beszólni még mindig be szoktak leginkább idegenek), bennem ez még mind megmaradt. A szüleimen kívül nagyon tudnék olyan embert mondani, aki szeret vagy törődik velem.
Persze, én akkor nem éreztem azt, hogy a pszichológus tudna segíteni. Féltem tőle, féltem attól is, hogy mások ezt hogyan fogják kezelni és nem is támogatott megfelelően senki sem. Aki tudta, hogy járok pszichológushoz az onnantól kezdve teljesen máshogyan kezelt, mintha valami beteg elméjű, őrült lennék, akit be kellene zárni egy diliházba. Valaki nagyon sajnált, mindentől féltett, bezárt volna a szobámba az ágyamhoz kötözve, míg valaki szégyellt vagy gúnyt űzött belőle, páran szimplán nem vették komolyan. Ez mind nem segített. Most gondolkozom rajta, hogy felkeresem az egyetemen a szakszolgálatot, hátha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!