Utálom a testemet és a legrosszabb módon akarok lefogyni. Miben éri meg és miben nem?

Tényleg félek attól, hogy nagyobb lesz a súlyom, ezért is van bűntudatom az evéstől. Lelkileg rosszul vagyok az egésztől, lassan már az ételt nem is kívánom, mert egyszerűen méregnek fogom fel.

Van testi bajom bőven, tsiztában vagyok a következményekkel, de ha egyszer vékony leszek, az lenne számomra a kincs. Sz*r a tüdőm, nincs elég kapacitásom az élvezhető edzéshez. Ugyanígy a bokám, egy rossz mozdulat és cserébe két napig sajog egy hü*ye baleset miatt. A térdem is fáj egy 5 perces futás után.

A legkisebb gondom legyen, hogy ronda lesz a hajam, mert eddig is az volt. Most is hullik és töredezik.

Nem akarok alultáplált lenni, csak nem akarok nagydarabnak kinézni, ez pedig a vegső lehetőségem. Tudjátok, mint az öngyilkos jelöltek. Ők is csak remenyvesztett emberek, akik menekülnének legszívesebben a valóságból, mert lehetlennek érzik a segítséget, mint megoldást, ezért inkább meghalnak. Én is reményvesztett ember vagyok, aki úgy gondolja a tapasztalatai alapján, hogy nincs mas lehetősége a fogyásra, csak a "koplalás". Ezzel jobban is érzem magam, nincs bűntudatom, nem érzem nyomorultnak magam, mert végre képes vagyok valamit elérni. Közben figyelem azt, hogy hogyan reagálok erre, es ha látom, hogy rossz a helyzet, akkor felismerem és helyreteszem magam. Mivel csak tegnap óta koplalok önszántából és és nem csak ettől (kenyszerből is), ezért nem tudom, hogy milyen lesz egy hét múlva. De azt tudom, hogy elég spontán ember vagyok, és a saját kényelmem többet ér a szenvedésnél. Ma kicsit fáradtabb vagyok, de boldogabb, és tényleg tudom, mikor vagyok éhes, es mikor nincs szükségem fölösleges zabálásra. Tegnap túltoltam, bevallom, de a hirtelen bűntudat tette ezt velem. A tegnapi nap segített rávilágítani arra, hogy nem azért él az ember, hogy egyen, hanem fordítva. Ez volt nekem a lecke, szerintem ezentúl kezelhetem ezt a fajta túlevést, ami a jelenlegi problémám oka is egyben. Még keresem, mi a helyes, figyelem a testem jelzéseit, kezdek rájönni, mi kell es mi nem.

Ebédem van csak a koliban, a röbbit magamnak kell megoldanom. Eddig 3000-et kaptam, de januartól van 1000 ftom, amivel meg kell barátkoznom egy darabig.

Mivel ez kevés penz a normális evéshez, ezért csak koplalni tudok. Kenyérrel tudtommal nem lehet fogyni,a gykmromnak sem árt ha kisebb lesz egy kicsit. Rajöttem, hogy ettől nagy sokszor a hasam.

Nem leszek anorexiás, csak el vagyok keseredve. Reális vagyok azt hiszem, nem félek, hogy a ló túloldalára is átugorhatok. Csak szeretnék lefogyni a lehető legegyszerűbb módon. Be ezetem az izületeket kevésbé terhelő mozgásokat. Amúgy is a bűntudat ezt fogja tőlem követelni.

Ma már ettem reggelit, de nagyon nagy a bűntudatom, mert 2 pogácsát vettem, és a kalóriatartalma hatalmas. Reggelire többet ettem mint tegnap összesen, és még ebédelni és vacsorázni is fogok. Habar jóllaktam a pogácsákkal (eddig éhes maradtam így is), de azt érzem, hogy megint elszúrtam. Attól félek, hogy emiatt egész nap éhes leszek, de enni többet nem fogok tudni, és nem is akarok az ebéden és vacsoran kívül.

Úgy működök, hogy ha nem látok azonnal sikert, eredményt, akkor semmi értelme. Szeretem a határaimat feszegetni, mert úgy érzem akkor, hogy van bennem még valami, ami én vagyok, és kicsit közelebb kerülök a létezés fogalmához.

Ha nem fogok hamar eredmenyt elérni, akkor fel fogom adni. Ez a baj a normális fogyással, türelmetlen vagyok. Szinte biztos feladnám, ha ezt csinálnám. Unalmas és drága, sokaig ki kell tartani a legapróbb eredményért is, neem.. ez nem en vagyok. Ez lehetetlen. A koplalást már masnap látom. Drasztikusan lefogyaszt, nem kell sokat várnom, hogy megszabaduljak a kilóktól. Hatékony, ez nyilvánvaló. És egyszerű.

Mindezek ellenére hallgatok rátok, ezert is írtam ki a kérdést. Enyhítek magamon, es megpróbálok minimálisan egészségesebb módon lefogyni. Erre kérnek konkrét tanácsokat, egyedül nem vagyok képes kreatív módszerekre. Milyen edzesforma való nekem?