Hogyan fogadta a családotok, hogy egészségesebb életmódot akartok folytatni?
Az én családom katasztrofálisan reagál minden egyes alkalommal, amikor bármit is megemlítek ezzel kapcsolatban és kimondottan megnehezítik a törekvéseimet. Így nagyon nehéz, mert nemhogy nem partnerek és nem segítenek, de állandóan kritizálnak, megszólnak, beszólnak, folyamatosan aláássák az önbizalmam és ezáltal nehezebb is véghez vinni az elhatározásaimat.
Én nem követek semmilyen kötött diétát vagy előírt mozgástervet, mert megmondom őszintén, hogy nem értek hozzá, komolyabb szakértő segítség bevonására pedig nincsen lehetőségem és én így nem gondolnám, hogy egyedül képes lennék egy tényleg pöpec és tökéletes életvitelt kialakítani magamnak és azt hosszú távon követni. Illetve mindenféle fórumot olvasgatva is mindig azt szűröm le, hogy soha semmi nem elég jó, soha semmi nem elég hatékony, miért ilyen edzést csinálsz, miért ennyi deka akármit tettél bele, elhagyhatnád azt is meg ezt is stb., stb. Úgyhogy én szimplán a magam tempójában, magam módszereivel és a saját ötleteim szerint próbálkozom, próbálok magam utánanézni ennek-annak és ami megfog, azt kipróbálom. Tekintve, hogy korábban semennyire sem voltam tudatos ezen téren (abszolút nem mozogtam semmit és azt ettem meg, ami éppen a szemem elé került, akkor amikor) már ez is egy nagy dolognak számít és én ezzel elégedett is vagyok. Nem eszem mondjuk édességet, csak vizet iszom, kávét és teát is cukor nélkül, nem eszem kenyeret, próbálok egészségesebb ételeket készíteni, most szemezek a vega és vegán ételekkel is, és elkezdtem egy csoportos edzésre is járni. Ez valakinek elég, valakinek nem, nekem megfelel és örülök neki, hogy eddig eljutottam.
Viszont a családomtól soha egyetlen egy jó szót nem kaptam, egyáltalán nem támogatnak ebben, inkább ellenkezőleg. Mindig mindenre beszólnak valamit, hogy ez mekkora hülyeség, milyen drága, biztos sznobok járnak oda, milyen undorító, anorexiások esznek ilyet, kinek van erre pénze, neked is kimosták az agyadat, neked ez minek kell, úgysem bírod, úgyis feladod, nem fog meglátszani, nem lesz eredménye és hasonlók. Mindig ilyen reakciókat kaptam, legyen szó akár az egészségesebb étkezésről, akár a sportról. Ha megkértem anyukámat, hogy pl. próbáljon meg picit egészségesebb ételeket készíteni vagy hagyja, hogy én készítsek magamnak valamit, akkor az is mindig teljesen eredménytelen volt. Konkrétan több hónapba telt az is, mire rávettem, hogy anélkül főzzön meg egy főzeléket, hogy azt televágja zsírral és liszttel vagy ne vegyen nekem egy tonna péksüteményt uzsonnára. Sokáig emiatt nem is kezdtem bele normálisan az életmódváltásba (ami így nyilván kifogás, de őszintén mondom, hogy így tényleg sokkal nehezebb), míg végül most döntöttem el, hogy én ezt nem hagyom. Szóval most titkolózom előttük (pl. nem tudnak róla, hogy eljárok edzeni vagy veszek magamnak ezt-azt titokban), mert ezen kívül már tényleg nem láttam mást, de még így is nehéz.
válasza:
válasza:Lényegében édesanyàm véletlenül talàlt egy módszert ( LCHF), a neten, amit dietetikus ajànl olyan betegség kapcsàn ami nekem is van. Jól tudja mit szenvedtem koplalàssal, kalóriamegvonàssal meg ilyen szarsàgokkal.
Na szóval elküldte nekem, megtetszett. Picit a magam módjàn alakítottam rajta, aztàn belevàgtam. 10 hónapnàl ês 33 kg mínusznàl jàrok és imàdom:)
Nagyon Örül neki, hogy egyre jobban érzem magam:)
Rajta kívül csak a férjemnek mondtam, muszàj volt, hisz nàlunk ő intézi a bevàsàrlàst és nem értette miért kell hirtelen ch csökkentett kenyér, sertészsír, olajos magvak, tojàs, na meg sokkal sokkal több zöldség...és a tésztàmat is lecseréltem màsikra , fehérlisztes helyett. Ő akkor aggódott mikor koplaltam, mert làtta hogy szarul vagyok miatta . Elmagyaràztam, hogy ez nem az az út, megértette, làtja is, hogy teljesen màs a közérzetem mióta ezt csinàlom, és örül hogy egyre jobban vagyok.:) Én màsnak nem mondtam el, egyedül anyósomnak pletykàlta el a férjem, úgy tudom nem mondott rà semmit, viszont szenteste külön főzött nekem zöldbabot a megszokott rizs helyett:) Én amúgy a rizst nem szeretem, csak nem volt nàluk màs ilyenkor. Kérni meg nem akartam, hogy külön nekem màst csinàljon.
Amúgy nem érdekel senki véleménye. Ez az én döntésem,mivel nem szeretnék meghalni a kövérség miatt, egyre betegebb lettem, így vàltoztattam. Akinek nem tetszik, nyaljon citromot.:)
válasza: válasza:A párom maximálisan támogatott. Az idősebb családtagok kiakadtak és tukmáltak. Kollégáim szintén kiröhögtek miatta és szintén kínálgattak pörivel, kolbásszal, kenyérrel.
Nagyon sok mindent nem ehettem ami a magyar konyhába megszokott. Sőt étteremben is annyira meg kellett válogatnom mit eszek, hogy a pincér azt hitte terhes vagyok vagy nagyon beteg. :)
Tetejébe elég nehéz és hosszú elmagyarázni mit miért eszek vagy ehetek, más meg miért tabu.
De én végig csináltam 6 karácsonyi vacsit 4 esküvőt (köztük a sajátomét) anélkül, hogy az belezavart volna a diétámba, volt ahol tényleg csak jelen voltam, mert nem tudtak olyan ételt felszolgálni. Viszont én tudom miért csináltam. A célom nem volt általános, igazi motivációm volt. Mivel tudtam miért csinálom egyáltalán nem volt nehéz a diétát betartanom és nem tudtak elcsábítani sem más ételek felé.
Szerintem diétázni akkor a legkönnyebb, ha konkrét célod/okod van vele. Az mindig ott van előtted és fontosabb minden másnál, így nehezebb is téged eltántorítani.
Ha erős a motívációd, akkor megszűnik mindenki más. Nem kellenek támogatók vagy "ellenlábasok", állod a fura pillantásokat is egy pincértől is.
válasza:Én külön élek a párommal. Nekem egyáltalán nem voltak ilyenek, soha senki egy rossz szót nem szólt ezért. Én egyszerűen csak mondtam, hogy nekem a legjobb vizet inni, imádok sok zöldséget enni, és nem szeretem már a nehéz kajákat mert megül a gyomrom tőlük. Illetve én azt vettem észre egy-két családtagomnál hogy bírták amikor tudományosan közelítettem meg a dolgot. Például, hogy miért rossz a feldolgozott élelmiszer, milyen hatással van a belekre, az emésztésre, miért fontos a magas rostbevitel, stb. De ismerem az olyan embereket, mint a te családod, sajnos velük nem tudsz mit csinálni. Nekik ezekhez az ételekhez konkrétan érzelmi kötődésük van, és soha nem fogják felfogni, hogy neked miért nem jó vacsora a krumplistészta.
De figyelj: magad miatt csináld. Ne mások miatt. A te belső hangod legyen mindig hangosabb, magadra figyelj, ne az ő hangjukra. Te tudod, hogy ezt akarod csinálni, hát akkor csináld is. Tök mindegy, hogy veszekednek veled, menj haza és süsd meg magadnak azt a csirkemellet. Ne foglalkozz senkivel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!