Azok akik gyomorszűkítő műtéttel fogynak le általában akaratszegény emberek?

9. Nem tudom milyen módszerrel csinàltad, de az biztos, hogy én sokmindent kipróbàltam màr, és eddig a mostani életmódom- étrendem szàmomra a legjobb minden szempontból, ezt biztos nem adom fel, mert kifejezetten így érzem jól magam. Csak eddig nem tudtam, hogy így is lehet csinàlni.

Koplalàssal , mindenféle kalóriamegvonàsos szarokkal én is jojóztam, és szarul is éreztem magam fogyàs közben is. Erre amit most csinàlok, pont az ellenkezője jellemző. Mivel nem drasztikus fogyókúra. Élhető életmód.

El nem tudom képzelni, hogy lehet akaratszegénynek nevezni valakit, aki bevállal egy életveszélyes műtétet.

Én 120 kiló körül vagyok, de soha nem merném bevállalni ezt a műtétet, mivel tudom, hogy mennyire rizikós. Ebbe a sok hülye bele sem gondol. És persze a reklámokban sem azt emelik ki, hogy mennyire veszélyes, és Tóth Veruska sem erről fog beszélni, mivel ő reklámozza ezt az eljárást, tehát csak a szépet és a jót fogja megemlíteni.

A fogyás mindenképpen szívás, szenvedni kell érte vagy így, vagy úgy. Ez olyasmi, mint a szülés, ott is van császármetszés, ami a "könnyebb út", de valójában ugyanúgy szívás, mivel az is egy komoly műtét.

Ja, és a 71 kilóról történő lefogyásodat ne hasonlítsd már kérlek ahhoz, amikor egy 130 kilós próbál lefogyni.

130 kilósan semmit nem lehet sportolni, mert szétbszódnak az ízületeid, de amúgy sem bírnád. Hiszen egy ekkora ember 3 méter sétába belehal, magamról tudom.

Egyedül az úszás a jó, de nálunk pl. nincs lehetőség rá.

71 kilósan akármit csinálhatsz, hisz vékony vagy, futhatsz, tornázhatsz.

Nem, ők pénzes emberek.

Ha nekem lenne annyi pénzem, én is megcsináltatnám, akármilyen veszélyes, mert kvára bele lehet fáradni az állandó jojóba ás a megmondóemberekbe, akik azt hiszik, hogy mert fogytak pár kilót az átlagos alkatukból, már joguk van mások felett ítélkezni.

Senki sem járt az ő cipőjükben és nem tudja, hogy esetleg előtte mennyit kínlódtak, míg idáig jutottak.

Szerintem mindenki törődjön a saját életével és örüljön annak, hogy neki életveszélyes műtét nélkül is sikerült a majd utólag kiderül, hogy mennyire tartós eredmény.

Gratulálunk, nagyon ügyes vagy, de szerintem itt sokkal többen vannak, akiknek már 20-30 kilótól is sikerült megszabadulniuk valamikor - edző nélkül, teljesen önerőből-, úgyhogy igazából ez nem számít különleges eredménynek. Csak mások nem kérkednek vele.

Minden fejben dől el, de nem mindenkinek olyan szerencsések a körülményei, hogy képes legyen megfelelően koncentrálni és szerintem ezeknek a hírességeknek is elegük lett már az örökös piszkálódókból, ezért szánták rá magukat a műtétre, hogy egyszer s mindenkorra legyen vége.

Az éhség nagy úr és a jóllakottság nagy segítség.

Én nem sajnálom tőlük ezt a dicsőséget és tuti, hogy nem volt ez sétagalopp, csak a végeredményt látja mindenki.

Mindenki olyan módszerrel fogy, amivel tud és akar.

Igaza van az utolsónak. Sajnos nem két forint egy ilyen műtét. Nekem 1,4 m volt. A mai magyar valóság szégyene hogy egy ilyen műtétet csak fizetősen lehet megcsinalni..nulla tb támogatás bezzeg masra futja..Akkor minek fizetni .. Aztán meg jön a hír hogy milyen kövér a magyar.. Mindenhol máshol fizeti az állam..pedig csomo embert lehetne megmenteni a cukorbetegseg/magas vérnyomás /szininfarkus es hasonló szövődményektol..

Borzasztóan sajnálom hogy nem tudod anyagilag finanszírozni..:(

Van az a pont, ahol már más nem választható, csak ez.

Ellenben azok, akik odáig jutnak, azoknak sosem volt cél az egészség. És fejben nagyon nehéz váltani.

120 kg vagyok, IR, pajzsmirigy, étrend orvos által összeállítva. Nem fogyok. Ha időnként mégis, az hullámokban vissza is jön.

Régen dagin is szerettem magam (és soha senki nem hitte el, hogy nem zabálok), mióta kiderültek a betegségek, a gyógyszerektől meg a milyen étrend való nekem kísérletektől csúnya, lógó hájas undormány lettem.

"Sajnos" én magas is vagyok, pont nem férek bele bmi alapján a limitbe, pedig én bevállalnám a műtétet. Ha lenne annyi pénzem. Évek óta küszködöm, soha nem jobb, csak rosszabb. Ez nem akaraterő kérdése.

Mindig van màs út. Ha orvosi sablon javaslat, se màs fogyókúràk nem vàlnak be, addig kell menni amíg nem talàl az ember olyan életmódot ami mégis működik. Ez nàlam is így lett. IR, pm alulműködés , PCOS, egyéb hormonzavarok. Sokàig szenvedtem ezzel- azzal, koplalàs, kalóriacsökkentés, 160g ch diéta, fehérjepor diéta stb stb, volt hogy a betegségre fogtam és leszartam, volt hogy màr elkeseredésemben érzelmi evő lettem, miközben pusztàn a tudàsom nem volt meg ahhoz hogy élhető, de ugyanakkor fogyasztó hatàsú módszert talàljak ami messze àll a szenvedéstől, meg a koplalàshoz sincs semmi köze. Egyszerűen csak bele kell àllni, csinàlni kell, és türelmesnek kell lenni. Bizonyos àldozatokkal jàr, nem ehetsz meg mindig mindent akkor amikor akarsz, korlàtokat kell szabni, rengeteg akarat kell hozzà, motivàció, hosszú ideig eltart mire eljut az ember a célig, de akkor is inkàbb sajàt erőből megy végig rajta, nagyobb a büszkeség, és a teljesítmény is.

Ha ezt valaki lusta csinàlni, akkor ez van, igen is jó, hogy önköltséges a műtét, akkor fizessen érte ha a könnyebb menetet vàlasztja.