Fogyas utan mit tapasztaltatok?

En 32 kilót fogytam , még 7 kilót szeretnék . 167 cm magas nö vagyok 43 eves 104 -105 kilóról indultam , célsúly 67 kb , attól függ , hogy akkor hogy fogok kinézni

3 év alatt fogytam , sok stagnálással , amikor nyugtattam a szervezetet

Én nem láttam magamon a változást ,de cuccok lötyögtek

Magamért csináltam , nem vártam bókokat . De buszke vagyok magamra .

Próbáltam újra nö lenni egy szülés után 12 évvel ezelött ( csaszaros)

Máig harcolok , még nem sikerult teljesen

15 kg fogyást rajtam sokan észrevették, eleinte volt, aki aggódott, nem vagyok-e beteg, pedig normális lett a súlyom. Nem voltam előtte se kövér, csak nagyon előnytelenül hízok, leginkább törzsre, nem volt semmi derekam, vastag tokám volt, és így utólag nézve a képeket a fejem is olyan volt, mint egy lufi (2 szülés után).

Aztán az edzésnek is meglett a hatása, izmosabb és szebb lett a vállam, karom, lábam, fenekem. Most sincs darázsderekam, sosem volt, de így már szívesebben felveszek testhezálló ruhákat. Kisgyerekes anyuka ismerőseim gyakran megkérdezik, hogyan sikerült lefogynom, hogy lehetek "ilyen vékony". Bókokat is kaptam már, de igazság szerint nem emiatt váltottam életmódot, hanem az egészségem miatt, és nagyon megérte. Az csak egy kis plusz, hogy jobban nézek ki és ezt egyesek észre is veszik.

163/55 44/N

18 kilót adtam le. Azelőtt sem tartottak kövérnek, meg nem is voltam az, viszont nem tetszett hogy férfiként sörhas kezdeményem volt.

Aztán találkoztam fél éve nem látott ismerősökkel, mindenki megjegyezte hogy hú de sokat fogytál.

Fiatal tinédzserként évekig hallgattam azokat a dumákat, hogy “te ilyen alkat vagy, az egyetlen amit tehetsz, hogy elfogadod magad”, “ez genetika, az egész családod lyen, nem tehetsz ellene semmit”, “majd a pasim pont úgy fog szeretni, ahogy vagyok, és különben is a belső értékek fontosabbak”.

Éreztem, hogy baromságokat beszélnek, és én sem éreztem jól magam a bőrömben, de amikor még én sem tudtam a frankót a saját testem helyzetéről. Koplaltam, mégis napról napra csak híztam.

Aztán 180 fokos fordulatot vett az életem, amikor kiderült, hogy inzulinrezisztens vagyok, az anyagcserém pedig kórosan lassú volt.

Utána fénysebességgel fogytam le, és hát... lett pár ember, aki rettentően irigy lett rám, mert én képes voltam 100%-ban változtatni azon a képen, amilyennek elkönyveltek.

Sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, a mozgásom felszabadultabb lett, az arcom kisimultabb, és persze egyre több olyan fazonú ruhát vehettem meg, amikről évekkel azelőtt álmodni sem mertem, hogy nyilvánosság előtt felvegyék hasonlót.

Én ekkor lettem önmagam. A túlsúlyos korszakomban olyan voltam, mintha a lelkem egy általam utált személyben êlne.

Felfedeztem, hogy sokkal több kítartásom és akaraterőm van, mint hittem, a betegségemről pedig nem tehetek, ezzel egy életen át foglalkoznom kell, de nem bánom, mert ez ösztönöz, hogy formában maradjak, és akaratlanul is egészségesebben étkezem, mint a környezetem 90%-a.