Fél éve vagyok házas. Én 23 vagyok a férjem 42. Elég sok vita van köztünk mert másképp látunk dolgokat. Mi a legjobb megoldás ha már veszekedéshez fajulnak a dolgok?

előzőre válasz: tényleg jól kijöttünk, nem a hülyeségei miatt szakítottunk, nem is veszekedtünk (2 év alatt ha kétszer), csak elmondtuk egymásnak a véleményünket, ő piszkált én meg mondtam hogy hagyjon már a hülyeségeivel , ha nem tetszik a borospohár mossa el, zuhanyozásnál meg annyira vizezem össze a csempét ahogy jól esik mert lesz*rom hogy ottmarad a vízcsepp nyoma.

csak koránál fogva , hiába volt fiatalos, voltak berögzött dolgai, hogy milyen egy nőies nő vagy milyen divatot szeret, vagy hogy kell elmosni egy borospoharat.

de tuti vannak olyan idősebb pasik is, akik nem akarnak apáskodni, hanem ajándéknak fogják fel, hogy egy csini fiatal lányt meghódítottak és együtt vannak.. de akkor is kialakulhat a túlzott gondoskodás, féltés,

de biztosan vannak esetek amikor a két fél egyenlő, negyven év korkülönbség elelére is.

csak szegény kérdező, mindenki (én is) jól lehurrogja, jobb lett volna ha akkor yr kérdést mielőtt összeházasodnak akkor megkapta volna a tanácsot hogy várjon még. Habár a régi időkben sem nagyon vártak az emberek, ha ketten dolgoznak érte, jó házasság is lehet, ha a férj csak naív kislánykának tartja a lányt, akkor válás lesz a vége.

Szia! Hát nem sok infót adtál meg (körülmények), de szerintem nem a 3 hóra kötött házasság a gond, és nem is a vita, vagy a korkülönbség...

Két dolog van, ami fontos: 1. szeretitek e egymást annyira, hogy alkalmazkodjatok? 2. képesek vagytok e erre az alkalmazkodásra?

Mert ha bármelyik sántít bármelyik fél részéről, akkor bukik a muatatvány. Egy tanácsot adnék csak: Ne szülj gyermeket, csak akkor, ha nincs benned kérdés. Mert ha ott is elgondolkodsz, az a belső éned vészjelzése lesz, hogy nem szabad ebbe a kapcsolatba gyereket szülni. Mert azt már nem lehet visszacsinálni...és onnantól a válás már nem lehetőség szerintem.

Divingbell,

Igen, "ajandeknak" fogjak fel, hogy fiatal novel elnek, futkaroznak, de csak nyilvanossagban. Otthon, mint ahogy Te is tapasztaltad, nevelni, tanitani akarnak.

Nagyon bátor, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy vakmerő voltál, hogy fél év ismeretség után férjhez mentél!

Miért kellett ezt tenned?

Akkor sem értem meg ezt a lépésedet, ha a válaszod az "őrült, lángoló szerelem" lenne az indoklásod.

Én 3 éve belezúgtam a pasimba, alig láttam a szerelemtől, de MÉGSEM mentem hozzá feleségül, "csak" összeköltöztem vele. A "lakva ismerszik meg a másik" mondást nem ismered? Én ismertem és ismerem! Nagyon is igaz! A páromból összeköltözés után nem sokkal fokozatosan kiábrándultam és pár hónapja szakítottam vele.

Írod:

" Elég sok vita van köztünk mert másképp látunk dolgokat. "

Össze kellett volna költöznetek házasságkötés nélkül, mert most "töltitek" a "tanulóidőt".... = lakva ismerszik meg a másik...

23 évesen sztem még ti se voltatok nagyon érettek... ebben a kapcsolatban a férj a felnőttebb, mégsem tud felnőttként viselkedni.

azt a kérdést is fel kéne tenni, hogy egy 42 éves férfi hogy tud egy lányakorú csajt elvenni, miért nem a saját korosztályából választ.